Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A germánok - A góthok - Népvándorlás

188 Esztergom vármegye őstörténete. 188 Schönwiesner a továbbiakban arról elmélkedik, vajon nem volt-e itt ama burgus, melyet a Bonfini idézte (Dec I. L. I.) feliratos kő tanúsága szerint Equitius Valentinian, Valens és Gratian császárok idejében negyvennyolcz nap alatt építtetett és melyet Commerciumnak neveztek. Ez a név Crumerumhoz hasonló. Megemlíti Crumerumot az Itinerarium és pedig mint a két útnak találkozó pontját. Innen vezet ugyanis az útvonal ,, Ad Lacum Felicis"-en keresztül Aquincumba és onnan a Duna parton, Cirpi és Salva mansiókon keresztül ismét vissza. Most az út Tátnál válik szét, de mivel Crumerum tekintélyesebb pont volt, mint a Tát helyén állott kisebb erődítvény, azt említik góczpont gyanánt. Ptolomaeus Crumerum helyére Curtát teszi, a hol a Dunának nagy kanyarodása van. Említi a Notitia is és megjegyzi, hogy — mint említettük volt, — ott táborozott az ,,Equites promati" csapatja. Laziussal (i. m. 950.) a régiek Esztergomot tartották Curtának. Schönwiesner, Katancsich C. I. L., Kenner, stb. Nyergesújfalut tartják annak. Az itt talált feliratos kövek közül érdekes az, melyet Márk Aurél császár üdvére Neptunnak és a nimfáknak ajánlott Antonius Julianus, a germánok Ulpia ötödik csapatának parancsnoka. (Schönwiesner II. 123.) C. I. L. III. 3662.) E feliratból kitetszik, hogy Márk Aurél császár idejében itt feküdt az Ulpius Trajanus császár idejében germánokból alakított cohors, a mely e császár után nevét is nyerte. Még Septimus Severus alatt is ott feküdt Lucius Antonius parancsnoksága alatt, mint erről ama kő tanúskodik, mely a plébánia-épület falába van erősítve. Schönwiesner (II. 125.) C. I.L. III. 3364. A C. I. L. i. h. arról tanúskodik, hogy Crumerumban feküdt a Cohors V., s a Luciensium et Callaicorum nevet viselte. Callaicorum a Száva vidékéről 85-ben helyeztetett át. (Arch. Ért. 1892. 118. C. I. L. III. 1152. 1.). Még egy más kőről is meg kell emlékeznem, melyen a félhold van, a mi miatt a nép e követ török kőnek nevezi, vannak azonban rajta más vadászati jelvények is, melyekből bizonyos, hogy a kő Diánának, a vadászat istennőjének volt ajánlva, a kinek jelvénye a félhold. (Arch. Közi. VI. 176.) Más köveket említ C. I. L. (III. 3365, 3666.) Nyergesújfalu szomszédságában, Pusztamaróton is találtak római régiségeket, többek között egy díszes faragású oltárt, mely a gyógyító nimfáknak van szentelve. Ez oltár jelenleg a primási palotában van. Ismertette Rómer az Arch. Köz. X. 38. és C. I. L. 10595. Keletre haladva, Lepavistától XIII. mille passus távolságra, a Tabula a Gardellaca helyet jelzi; a távolság négy és egy negyed mérföldet tesz (IV. M. P. — egy mérföld.), a mi megfelel a valónak. Táton tényleg sok római emlék van, az út mellett is fekszik egy római feliratos kő. Valamely lovascsapatnak itt is kellett táboroznia, melyről azonban tudomásunk nincsen. (Kenner 101. jegyz.) Gardellacáról éjszaknak kanyarodva, Salva mansióba érkezünk, innen IX. M. P. távolságra ,,Ad Herculem castrá' czímű erősített római táborba érünk. Említi az It nerarium és a Notitia, mely szerint abban dalmát lovasság és az Auxilia Herculensia segédcsapat feküdt. A helyrajzi kérdés megoldása sok nehézséget okozott az eddigi kutatóknak, mert vagy húsz hely volt a római birodalomban Hercules névvel, melyet Maximianus Herculeus császártól nyertek. Római emlék itt, a még részben fennálló falaival a Kishegyen elterülő római tábor, melyet Fröhlich Róbert bővebb leírása (Arch. Ért. 1893. 38—47.) szerint, itt ismertetünk. Mint minden római tábor, —mondja Fröhlich, — úgy a maróti is kőfallal volt körülvéve s épületei is kőből készültek. Ez utóbbiakból, melyek gyengébb falazatból épültek, a Kishegyen folytatott szőlőmívelés folytán, a táborhely éjszaki szélén a tégla és vakolattörmelék nagy rakásokban halmozódott össze. Az erősebb alkotású bástya a földmíves szerszámának ellent tudott állani s csak a robbanó szerek erejének engedett, a mivel bár meg van csonkítva, de tetemes része még mai nap is fennáll és mutatja a tábor formáját és kiterjedését. A tábor alakja olyan, mint a Kishegyé, hasonlít a tojás hosszmetszetéhez. Hossziránya kelet-nyugati, s erre körülbelül 300—400 méternyire terjed. Szélessége nyugati részén 150 méterre becsülhető. Mennél tovább haladunk kelet felé, annál inkább keskenyedik, úgy hogy keleti végpontjánál már alig 30 méter széles. Ez a terület, a Kishegy teteje, valóságos fensík, melyet a természet arra alkotott, hogy teljesen elkülönített erődítményül szolgáljon. Az ábrán levő betűk a köröndöket, (rondellákat), az egész vonalak a még fennálló falakat, míg az áttörtek a falak nyomait jelzik. A méretek számai a rajzba bele vannak jegyezve, úgy hogy mindenki könnyen tájékozódhatik. A pilismaróti tábornak több olyan sajátsága van, melyek azt eltérővé teszik a többi római tábortól. Ilyenek