Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A germánok - A góthok - Népvándorlás
Esztergom vármegye őstörténete. 185 Alexander Severus császár (222—235.) alatt a pannóniai légióknak annyira ki kellett vonulniok otthonukból, hogy az védtelen maradt. A barbárok családjaikra törtek és azokat megtizedelték. Alexandernek közvetetlen utóda, Maximinus császár (235—238.) alatt ismét ki kellett vonulnia mindkét légiónak, hogy részt vegyen a szarmátokkal és dákokkal vívott diadalmas hadjáratban. Rossz idők következnek be bizonyára az alsó-pannóniai légiókra, midőn Gallienus császár a frankoktól és alemannoktól való félelmében 257 körül a markomannokkal szövetségre lép és nekik Felső-Pannónia egy részét átengedi. A Pannóniával délre határos Illyricumban is fellázadtak és minden oldalról betörtek 278 körül a barbárok, de Probusnak sikerült ezeket onnan kiverni és Illyricumban a rendet helyreállítani, a minek fejében a „Restitutor Illvrici", Illyricum helyreállítója, felirattal tisztelték meg. Probus barátja volt a békének, remélte is, hogy állandó békéje lesz, kivált Pannóniában, azért katonáinak békés foglalkozást adott, velők szőlőt ültettetett Pannóniában, kivált szülőföldjén, Sirmiumban. Tény az, hogy a rómaiak alatt Esztergom vidékén is voltak már szőlők, e mellett tanúskodik az Ispitahegyen talált két, 39 m. magas sírkő, mely díszítve van bőven termő szőlőgerezddel. Valentinianus császár az egyre nagyobb mérveket öltő germán vándorlásokkal szemben a Dunát a védőművek hosszú lánczolatával igyekezett biztosítani. Az Esztergomban talált fölíratos kő tanúsága szerint, 365—367 között az ottani castrumot annak bástyáival együtt, alaposan felépítette. (C. I. L. III. S. 10,596.) Valentinianus azonban oly meggondolatlan volt, hogy még a szövetséges barbárok területén is emelt erődöket. Az előbbivel rokon tartalmú feliratos követ találtak 371-ből, Bonfin feljegyzése szerint, az Esztergommal átellenes mezőkön. (U. o. 3653.) A quádok ilyen eljáráson már egy ízben igen fennakadtak ; de még inkább felbőszíthette őket az, hogy Gabinus nevü királyukat a rómaiak csellel eltették láb alól. Ezek következtében 374-ben váratlanúl áttörték a határt, két légiót megsemmisítettek és Sirmiumot fenyegették. Melyik két légió volt az, nincs följegyezve, de hihetőleg az I. és II. adjutrix, mert ezek voltak leginkább kéznél. Az utolsó hadierőt 377-ben Frigedius helytartó vezette Tráciába. A nagyobb veszélyt Theodosius, Moesia helytartója, a későbbi császár hárította el. A rómaiak hadereje nem tudott többé újból szervezkedni. A góthok áramlata sokkal erősebb volt, mintsem annak ellentállhatott volna. Gratianus Galliából jön segítségre. Valens a góthoktól teljes vereséget szenved, mire elözönlik Pannóniát, Illyricumot és Moesiát. A rómaiaknak nem marad más hátra, mint önkéntesen átengedni nekik Pannóniát állandó lakóhelyül. Nem szűnt meg ugyan benne egy csapásra a római közigazgatás, de ez pusztán a hivataloskodásra szorítkozott ; a haderő mindenkorra tönkre volt téve. Az Esztergom környékén található érmek sorozata Valenssal (f 378.) szűnik meg, épen így a a tisztán római leletek. A későbbiek nagyrészt barbár tárgyakból állanak. A legkésőbbi fölíratos emlék 377-ből való. Mindez a mellett tanúskodik, hogy a rómaiak befolyása a vármegyében ez időben enyészett el. Pannóniában a folyton tartó pestis és éhínség a mi vidékünket is elnéptelenítette. Az új nép az ide bevándorolt különféle barbár volt. Ezeket találták itt a hunnok, kik 427-ben mint római tartományba törtek be és 433-ban már végleg megszállották Valériát és Pannónia secundát (Alsó- és Felső-Pannóniát.) A hunnok és utánuk a többi bevándorolt népek a népvándorlás pusztításaival feldúlták a városokat, helységeket; sőt még azok nevei is annyira elpusztultak, hogy a történelem lapjain feljegyzett városok helyeit már alig tudjuk feltalálni és a még található romokról csak kétesen tehetjük fel, hogy azok helyén egykor a római uralom alatt mily helység feküdt. A római korból talált feliratos köveken környékünkön csak két helynek neve van följegyezve : Aquincum, a mai Óbuda és Brigetio, vagy Bregetio, Űjszőny mellett. A mérföldmutatók tartották fenn ezek neveit, melyeken fel van jegyezve, hogy a hely, melyen a mérföldmutató állott, mily távolságban van Aquincumtól, illetőleg Bregetiotól; de sajnos, ama helynek neve, melvnek távolsága jelezve van, nincs kitéve. Aquincumtól Csévig számították a távolságot, Csévtől pedig Brigetioig. Esztergom vármegye római topographiájának meghatározására megbecsülhetetlenek a következők: Először az Agrippa-féle térkép, mely Rómában az oszlopcsarnok falára volt rajzolva, hosszú szalag alakjában. Ez után készült az úgyA germánok. A góthok. Népvándorlás.
