Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A római uralom

182 Esztergom vármegye őstörténete. 182 habár tikkasztó nyár idején nincs abban semmi különös. Dio Cassius (LXXI. 8.) a pogányok véleményével Arnuphis egyiptomi varázslónak tulajdonítja az esetet, a ki a császár kíséretében volt és a levegő istenétől, Mercurtól eszközölte ki imádságával a segítséget. A keresztények állítása szerint (Erről : Jul Capitolinus, M. Antonius 24. — Pertullianus Apol. 5 ; ad Scapul 4. — Eusebius V. 3. — Xiphilinus saes XI. Mosheim, De murae. Leg. Tulm. Lipsiae 1753.) a császári seregben volt a keresztény militiakból álló légió. A kétségbeesés órájában ennek parancsnoka a császár elé lépett azzal a kijelentéssel, hogy a keresztények imáikkal segítséget eszközölhetnek ki. Márk császár örömmel szólítja fel a parancsnokot, hogy imádkozzék a legio istenéhez. Az ima meghallgatást nyert. Az isten az ellenséget villámokkal sújtotta le, a rómaiakat pedig esővel enyhítette. Márk császár hálából a keresztények javára rendeletet bocsátott ki, a legiot pedig ,,villámszórónak" (fulminatrix) nevezte el. Tényleg azonban a legio fulminatrix elnevezés már Augustus császár idejében is előfordul (Noel de Vergers, Essai sur Marc Aurél.) A császár feljegyzése szerint a csodás eseménynyel egybekapcsolt ütközet a Granua (Garam folyó) mellékén történt, tehát a Garam völgyében, minden valószínűség szerint még Esztergom vármegye területén. A quádoknak legerősebb pozicziójuk épen a Garam völgye volt. Ha valahová becsalogatták a római sereget, bizonyára ide terelték be. Habár a quádokat a szomszéd jazygokkal gyakorta hozta össze a közöi czél : a római területen rabolni és pusztítani, mindazáltal egymás iránt mindig megvolt a kölcsönös bizalmatlanság. Ha a határ ott volt közöttük, — mondja Kuzsinszky, — a hol az éjszaknyugati Magyarország erdőborította hegyei ellaposodnak s a lankás terület az alföldi rónaságba megy át,— pedig itt kellett lenni közöttük a választóvonalnak,— akkor az a kölcsönös félelem és bizalmatlanság valami kézzelfogható alakban is jelentkezett. Mindenesetre szemmel tartották egymást és szükségképen gondoskodtak arról, hogy egyik se legyen meglepetésnek kitéve a másik részéről. Körülbelül ama tájon, a hol a quád határ végződött a jazygok felé, két ősrégi sáncznak maradtak fenn a nyomai. Az egyik a Garam folyó mentén, Kéménd és Bény között kezdődik s éjszaki irányban Ujbarsig vonúl ; a déli vége Bénynél, különösen meg volt erősítve. Itt félkör-alakban támaszkodik három sáncz a Garamra, melyek közül a belső 200 méter átmérőjű, ezt körülveszi a második a belsőtől 160—220 méternyi távolságban s erre jön a külső sáncz, a középsőtől 400—460 méterre. A másik erődítvény az Ipoly vonalát védte, s Helembától és Szobtól Selmeczbányáig húzódik. A kettős védelmi vonal arra vall, hogy itt csakis a quádok védhették magukat a jazygok esetleges becsapásai ellen. (Magy. Nem. Tört. I. CCLXIX.) A legyőzött quádoknak nehezükre esett az, hogy a rómaiak területükön várakat építettek. De még inkább fájt nekik, hogy a megszálló csapatok bántalmazták őket. Lépten-nyomon akadályozták munkáikban, a földmívelésben, vagy más foglalkozásukban. Sokat elfogtak közülök és rabszolgaságba adtak. E miatt ki akartak vándorolni, de megakadályozták őket ; végre fellázadtak a rómaiak ellen. A helytartók nem tudták a rendet helyreállítani, azért 178-ban Márk császár maga sietett a harcztérre, azonban Vindobonában 180 márczius 17-én meghalt, az ott uralkodó pestis áldozataként. Márk fia, Commodus visszavonta seregeit a Duna balpartjáról, s a várak a barbárok kezébe jutottak. Commodust 192 decz. 31-én Rómában meggyilkolták. Ekkor a pannóniai legiok a római pretoriánusok szokásos jogát magukhoz ragadva, Felső-Pannonia helytartóját, S. Septimus Severust császárrá kiáltották ki és a két ellencsászárral szemben trónra juttatták. Uralkodása alatt a dunai tartományok békességet élveztek. Severus császár megemlékezvén egykori működése helyéről és azokról, a kik őt trónra segítették, meglátogatta Pannoniát, a minek emlékéül szolgál a számos, nevével ellátott és máig is fennmaradt mérföldkő. Ilyen például Nyergesújfalué. (Schönwiesner. Román. Itin. II. 125.) Intézkedett a katonai czélokra szolgáló útak jókarban tartásáról. A táborhelyeket újból megerősíttette. Caracalla (211—218.) uralkodása alatt történt Pannóniának már említett felosztása, midőn a bregetioi légiót területével, tehát Esztergom vármegyének a Duna jobb partján levő részét is kihasították Felső-Pannóniából és AlsóPannóniához csatolták.