Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A római uralom

180 Esztergom vármegye őstörténete. 180 meg. Ebben benne volt az Esztergom vármegye dunántúli területén alakúit számos római helység is, Csévig. Benne három legio feküdt. Elén consularis helytartó állott. Alsó-Pannonia, melyben csak egy legio volt (Aquincumban), — prétor rangú helytartóval bírt. Midőn Bregetioban a legio megtelepült, ez a legio területével, — melybe Esztergom vármegye is beleesett, — Alsó-Pannoniához csatoltatott és első consularis helytartóul 214-ben Suetrius Sabinust nyerte. Azzal, hogy Bregetio és Esztergom területét Alsó-Pannoniához csatolták, összeköttetésbe jött a legio I. adjutrix az Aquincumban táborozó legio II. adjutrix-szel. Aquincumban a megszállás idejében a vindobonai legio X. gemina nyert tábort. Ezt váltotta fel a legio II. adjutrix, mely Spanyolországból jött Sirmiumba, onnan a dák háború után Aquincumba. Esztergom vármegyét, a római birodalom e legéjszakibb csúcsát, Pannónia promontoriumát, a két legio és segédcsapatai a rómaiak hadászati ismereteinek minden ügyességével úgy megerősítették, hogy a Duna balpartján folyton fenyegető ellenségnek a betörést lehetetlenné tették. Esztergom vármegye dunamellékét, erődítése szempontjából, a rómaiak két szakaszba osztották be. Az egyik volt Crumerum és Salva között, s a másik Salva és Aquincum között. Tekintsük meg először az erődítvényeket Crumerum (Nyergesújfalu) és Salva (Esztergom) között. A Duna folyamnak partja Bregetio és Aquincum között, a belenyúló hegység és többszöri kanyarulata miatt nehezen áttekinthető és oly terjedelmes, hogy abban a két legio összeköttetéséhez közvetítő pontra volt szükség. Erre igen alkalmasnak kínálkozott ama sík terület, mely a folyam partja mellett, Nyergesújfalu és Esztergom között terül el. Három patak szeli ciztj Ss^ü, Taton alúl az Öreg-árok, Kenyérmezőnél a Zsidódi-patak és Esztergomnál a Szentléleki-patak. A síkság hátterében két hegyszoros húzódik Aquincum felé : a Dorog, — Csaba, — Vörösvári és a Csév, — Szántó, — Vörösvári. Midőn a rómaiak e síkságot megerősítették, nemcsak közvetítő pontot alkottak a két legio tábora között, hanem a két szoros bejáratát is elzárták. Elzárták mind a három patak irányában vonuló völgyet, az elsővel a bejáratot a Vértes hegység közé, a másik kettőnél pedig a Pilis hegységet. Az erődítések számára a szilárd pontokat háromszög alakjában szemelték ki. Az alapvonalon, a Duna partján épült Crumerum, most Nyergesújfalu, a sík nyugati és Salva (Esztergom) annak keleti végpontján. A harmadik castellum a háromszög déli végén készült, a hol a síkság völgyszorossá alakul Lacus felicisnél. (Csév.) E főbb pontok között kisebb közbeeső erődöket állítottak. Igv Asaum (Almás) és Crumerum között Süttő is meg volt erősítve, a hol két darab mérföldjelző követ találtak Fülöp császár (244—249) idejéből, melyeket az ala III. Thracum Philippiana lovascsapat állított és hihetőleg Lepavista nevet nyert. E helyet annál is inkább szükséges volt megerősíteni, mert itt a Dunának tekintélyesebb kanyarulata van. Ily közbeeső őrhely szükséges volt Crumerum és Salva között is, a melynek a Tátnál a Dunába ömlő patak mellett találtak jó helyet. Itt állott Gardellaca. Esztergommal szemben, a Garam folyó torkolatánál rekesztődik be a Duna balpartján elterülő síkság : Esztergom vármegye párkányi járásának területe. Mivel a Duna partja jobb oldalán meg volt erősítve, bizonyos, hogy annak baloldalán is erődítvények voltak. A Garam torkolatánál a mai Párkány vidéke legalkalmasabb volt táborhelyül, a honnan a síkság alsó területét meg lehetett figyelni. E hely alkalmas volt egyszersmind arra, hogy a jobbparton fekvő Salvával a Dunának lefolyásul szolgáló hegyszorost, — melyben a Duna keletre és délre kanyarodik, — bejáratától elzárja. Itt állott Anabum, vagy Anavum castellum, mely Odiabum néven is előfordul. Az erődítvények második szakaszának, Salva és Aquincum között, csak az a része érdekel bennünket, mely Esztergom vármegye területére esik: a Dunának erős kanyarulatai, a magas Pilishegyektől szegélyezett partja. A balparton emelkedő honti hegyláncz a Garam és Ipoly völgyével hadászati szempontból az átellenben lévő jobbpartnak keskeny síkjával nagy fontosságot kölcsönzött. A hegyek-bérczek alkalmat nyújtottak az ellenségnek a dunahajózást megfigyelni. folyton zaklatni, sőt akadályozni. A két mellékfolyó völgyében könnyen közeledhettek a csapatok, a Duna kanyarulatainak védelme alatt átkelhettek rajta és mindkét legiot akár Bregetio, akár Aquincum irányában oldalvást támad-