Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Művelődéstörténeti visszapillantás - Perger Lajos - Pethes Géza - Pontelly Károly István - Pór Antal - Prohászka Ottokár
156 Irodalom, tudomány és művészet. Perger Lajos Pethes Géza. Pontelly Károly István Pór Antal. Prohászka Ottokár. Művei : Lyrai költemények (1879—1882.) 1883. — Mezei virágok. Novellák. 1885. Felhők és csillagok. Költemények (1883—1887) 1888. — Fényben, árnyban. Humoros elbeszélések. 1894. írt több zenedarabot is. — Megalapította s 1892—93-ban szerkesztette az Esztergomi Lapokat. Perger Lajos, esperes-plébános, szül. 1853-ban. Fölszenteltetése után káplán volt Varbón, Dunamócson, Gútán, Esztergomban (királyváros) ; 1886 óta plébános Esztergom-Szentgyörgymezőn ; 1907-ben esperessé nevezték ki. Tanítja az esztergomi szemináriumban a gazdaságtant és magyar közjogot. Munkái: Esztergom város és vármegye egyházi és világi íróinak koszorúja. 1887. Esztergom-Szentgyörgvmezei plébánia története. 1901. — Irt czikkeket az István bácsi Naptárába, Kath. Hetilapba, Népnevelőbe, Magyar Sionba és Esztergomba. Pethes Géza, vármegyei árvaszéki jegyző. Összegyűjtött lirai költeményei két kötetben jelentek meg 1878-ban és 1881-ben. Pontelly Károly István, szül. 1840-ben, Esztergomban. Mint Sz. Benedek-rendi tanár, 1863—64 ben az esztergomi, utóbb a kőszegi gimnáziumban tanított. 1874-ben átlépvén a csanádi egyházmegyébe, káplán volt Szegeden, majd főgimn. tanár Temesvárott ; 1889-ben plébános lett Szabadkán, a hol 1898-ban meghalt. Munkái : Szent István első és apostoli magyar királynak nemzet- és honmentő vallási és politikai érdemei. Egyházi beszéd. 1879. — A temesvári magyar nyelv-terjesztő egyesület feladatai. 1883. — A délmagyarországi történelmi és régészeti társulat 13 éves működésének vázlata. 188-1. — Szerkesztette a Történelmi és Régészeti Értesitőt 1880—87-ig Temesvárott. Pór Antal, esztergomi kanonok, szül. Esztergomban. 1834 okt. 18-án. A gimnázium hat osztályát szülővárosában elvégezvén, 1849-ben mint honvéd tett a hazának szolgálatot. Hadi fogságból való kiszabadulása után, 1850-ben fölvették a főegyházmegyei növendékpapok sorába és egy évet a pozsonyi Emericanumban töltött. Bölcseleti tanulmányainak folytatására Nagyszombatba került, a hittudományokat pedig a Pazmaneumban hallgatta. Utána még két évig maradt az osztrák fővárosban, mint tanárjelöltés a történelmi szak hallgatója. 1857-ben áldozó-pappá szenteltetvén, tanár lett a nagyszombati főgimnáziumban, s mint ilyen, két pályadíjat nyert az Akadémián. 1871-ben esztergomi kir. városi plébánossá választották meg ; 1875—1881-ig Esztergom városát képviselte az országgyűlésen. 1880-ban pozsonyi kanonokká, hat év múlva cz. apáttá, 1893-ban esztergomi kanonokká nevezték ki. 1900-ban pápai prelátus lett. Az irodalom terén kifejtett munkásságáért az Akadémia 1872-ben levelező, 1892-ben pedig rendes tagjává választotta. Ezen kívül a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Herald, és Geneal. Társaság igazgató-választmányának, és a Szent István-Társusulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat társelnöke. Számtalan czikkein, értekezésein ós könyvbírálatain kívül, önállóan megjelent müvei : Athén Perikies korában. Pest, 1868. — Frigyes császár viszonya Oroszlán Henrikhez. Buda, 1870. — Hellas földírata és hellen államrégiségek. Pest, 1871. — Szent István király. Pest, 1871. — Hunyady János. Budapest, 1873. — Róma története a nyugoti birodalom elenyésztéig. Budapest, 1873. — Egyházi beszéd Szent István király ünnepén. 1873. — Aeneas Sylvius II. Pius pápa. Budapest, 1880 — Rónay Jáczint. Pozsony, 1885. — Érdekes per a XIV. századból. 1885. — Ipolyi Arnold váradi püspök élete ós munkái vázlata. Pozsony, 1886. — Ipolyi Arnold emlékezete. 1887. — Gvadányi József emlékezete. 1887. — Trencséni Csák Máté. 1888. — Habsburgi Ágnes, magyar királyné. 1888. — Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor. 1890. — Csór Tamás, királyi főajtónálló. 1890. — Bánk-bán Melindája. 1890. — Tóth Lőrincz, a kir. tárnokok mestere. 1891. — Emlékbsszéd Rónay Jáczintról. 1891. — Az Osl-nemzetség története. 1892. — László, erdélyi vajda. 1892. — Nagy Lajos élete. 1892. — Nagy Lajos m. király viszonya Giannino franczia trónkövetelőhöz. 1892. — Az erdélyi vajdák sorozata a XIV. sz. végéig. 1893. —- Az Anjouk kora. 1895. — Emlékbeszéd Dankó József levelező-tagról. 1897. — Nagy Lajos litván hadjárata. 1899. — Záh Feliczián pöre. 1900. — Nagy Lajos, alialicsi érsekség megalapítója. 1900.— Boleszló herczeg, esztergami érsek. 1900.—Nagy Lajos 1 irály szövetkezése IV. Károly császár ellen. 1900. — Magyar vonatkozású faliképek Runkelsteinban. 1900. — Nagy Lajos király viszonya az aquiléjai pátriárkákhoz. 1900. — Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben. 1901. — István úr árvája. 1901. — Die Runkelsteiner Wandgemálde in ihrer Beziehung zur Geschichte Ungarns. 1901. — A,magyar Anjouk igényei a lengyel trónra. 1902. — A négy Miklós. 1902. —Magyar-lengyel érintkezés a XIV. században. 1903. — A magyar Anjouk lengyel krónikása, Czarnkovi János. Kolozsvár. 1904. — Keszei Miklós. 1905. — Jegerndorfi Pál, nyitni főesperes (1350). 1905.—Neszmélyi Miklós, Nagy Lajos király tanítója 1907. —De-Surdis II. János, esztergomi érsek. 1907. — Anjouk és Wittelsbachok. Nagy Lajos kir. második szövetkezése IV. Károly császár ellen. 1907. — Ő írta meg e kötet számára a vármegye történetét az Anjouk korában. Prohászka Ottokár, püspök, született 1858-ban. Hittudományi tanulmányait Rómában elvégezvén, Esztergomban liczeumi, majd 1884-ben papnevelő-intézeti hittanár lett, 1890-től egyúttal lelkiigazgató. 1904-ben székesfehérvári püspök lett. Kiváló szónok és nagytudományú hittudós, a kinek számtalan műve, s kisebb czikke jelent meg. Bővebb életrajzát lásd Nyitra vármegye monográfiájában.
