Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

KÖZGAZDASÁG - I. MEZŐGAZDASÁG - Kertészet - Gyümölcs

100 Közgazdaság. Kertészet. Gyümölcs. Ha valaki bejárja az esztergomi várhegy tereit, alig képzelheti, hogy ott a lehulló levél, a száraz avar ragyogó multat takar ; hogy ott, a hol most kopár hegyoldalak, vízmosások éktelenítik a tájat, valamikor világhírű, az Ezeregy-éj meséibe illő kertek pompáztak, a melyekben a messze Kelet szerelmet lehelő lótosz virága és a nyugat tulipánjai, a gránát és pálmafák árnyékaiban remek színpompájukkal gyönyörködtették Esztergom érsekeit ; pedig a Krónikák sokat mesélnek Vitéz János esztergomi érsek tündérszép függőkertjeiről, melyek messze földön ritkították párjukat, s a melyeket minden idegen, a ki az érsek palotájában megfordult, bámulattal említ. De abban az időben a vármegyében nemcsak a díszkertek, hanem a gyümölcsös kertek is nagyhírüek voltak. Tudjuk, hogy az érsekek Esztergomban magában is sok kertészt tartottak, a kik a kertészetet az érseki birtokokon is magas nivóra emelték, a hol a gyümölcsfélék legnemesebb fajait termelték. Az érsekek óriási költségekkel messze vidékekről hozattak mindenféle gyümölcsfajtát, a melyeket meghonosítottak és az egész országban elterjesztettek. Verancsis érseknek — a XVI. század második felében — Nagy öl veden olyan híres gyümölcsöse volt, hogy onnan még Miksa király is több gyümölcsfacsemetét kér, mert, mint —az érsekhez írt levelében — írja: „olyanok még Bécsben sem kaphatók." Pázmán érsek idejében az érsekség gazdasági kertjeiben a sáfránt is termelték, a melyre nézve különös utasítást ad tisztjeinek. Volt idő, a mikor a kereskedelmi növények közül a dohányt, kerti veteményként, nagy kiterjedésben termesztették, (mert nálunk a dohánv-termesztés szabad volt s a dohánymonopoliumot III. Károly sem tudta hazánkra kiterjeszteni.) De csakhamar eljött a hanyatlás ideje : a török uralom alatt elpusztult Esztergom minden szépsége, így híres kertészete is tönkrement, a „szőlőkútak csobogása elhallgatott, a halastavak kiszáradtak az érseki kertekben is". Az Esztergomból elűzött érsekek Pozsonyban alakítottak ugyan díszkerteket, — de ezek a nagy távolság miatt alig voltak hatással Esztergom vármegye kertészetére. — A XVIII. század vége felé pedig hazánk egész területén hanyatlott kertészetünk : Lippay és Szelepcsénvi érsekek híres pozsonyi kertjeikben is elszáradtak a haarlemi tulipánok, hogy soha többé, a mai napig, ki ne virítsanak. Azóta alszik Esztergom vármegye kertészete úgy, hogy az 1613 k. holdnyi kertterületen alig akad följegyezni valónk. A mi a virágkertészetet illeti, arról úgyszólván szó sem lehet. Esztergomban van ugyan egy-két kertész, a kik virágkertészettel is foglalkoznak, de főczéljuk a zöldségtermelés, a mi nagyon jövedelmes, mert a vármegye területén a kisgazda — kivévén helyenként a káposztát, — semmiféle zöldséget sem termel, a nagyobb birtokosok pedig csakis a saját szükségletükre valót állítják elő. Ez az oka annak is, hogy az ú. n. ,,bolgár kertészek" mindinkább tért hódítanak vármegyénk területén, a kik zöldségterményeikkel az egész vármegyét elárasztják és sajnos, hiába látja a nép, milyen búsás haszonra tesznek szert, még sem terjed el körükben a zöldségtermelés. A mi a gyümölcsfatenyésztést illeti, e tekintetben sem állunk jobban, úgy hogy elmondhatjuk, hogy vármegyénkben a gyümölcstermelést senki sem űzi üzletszerűen, kivéve az Esztergom város határában levő s a gazdasági egyesület kezelése alatt álló telepet ; pedig vármegyénk nagy része alkalmas a legkiválóbb, a legnemesebb Tajú gyümölcsök termelésére. Hogy mindennek ellenére gyümölcstermelésünk oly alacsony nivón áll, annak oka főleg a kisgazda tájékozatlanságában és az értékesítési viszonyokban rejlik. Mindamellett örömmel említem fel, hogy mégis van a vármegye területén olyan haszonkertészet, a melynek jó híre nemcsak Magyarországon, de már a külföldön is ismeretes ; ez a Gerenday-testvérek piszkei kertészete. E kertészet főczélja : a legkülönfélébb fenyőnemek tenyésztése eladásra. Kertjükben, amit nagy költséggel és szakértelemmel rendeztek be, majd minden kultivált fenyőféleség feltalálható, melyeknek egyes kiválóbb fajtáit külföldről, a legjobb kertészetekből drága pénzen szerzik meg, hogy itt elszaporítsák. A több százra felmenő fenyőféléket nemcsak mag, hanem oltás útján is szaporítják. Különös gondot fordítanak arra, hogy a kertészetükből kikerülő facsemeték a lehető legkülönbözőbb talajviszonyok között is jól tenyészszenek, a mit tényleg el is értek, a mennyiben, — mint a tapasztalat bizonyítja, — a Gerenday-kertészetből kikerülő facsemetéknek majdnem 100 %-a megfogamzott a kiültetés után. A facsemetéket, mielőtt végleges helyükre kiültetnék, 3—4-szer átültetik, a melylyel