Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

KÖZGAZDASÁG - I. MEZŐGAZDASÁG - Legelő - Állattenyésztés - Lótenyésztés

92 Közgazdaság. Legelő. Állattenyé: tés. Lótenyészt A legjobb széna a Bikol, Baj ót, Nyergesújfalu és Sárisáp vidékén elterülő réteken terem. Sok és igen jó szénát állítanak elő a Garam-parti gazdaságok rétjein, különösen Bény és Kéménd községekéin. A Duna mellett sok, de silányabb minőségű széna terem Muzsla község és a Csenkei puszta határában. A szigetek közül legjobb szénát ad az esztergomi és táti sziget, kevésbbé jót a csenkei és dunamocsi. A dombosabb helyeken 1 kat. hold ad 10-—12 q. szénát és jó legelőt ; a folyómenti rétek 16—25 q-t, a szigetek, ha jó időjárás van, 20—30 q-t is adnak holdanként és kétszer is kaszálhatók. Erdei kaszáló azonban a vármegyében úgyszólván semmi sincs. A rétkezelésre nézve elmondhatjuk, hogy azmorepatrio történik : a rétet csak kaszálják, de nem trágyázzák, sem nem munkálják, nem gondozzák. A széna ára métermázsánként és minőség szerint változik. Átlag 1 q. jó minőségű széna ára 5—6 korona, a sarjú 3—4 kor. Esztergom vármegye legelőjének terjedelme 16.504 k. hold, ebből az esztergomi járásra esik 8186 k. hold, a párkányi járásra 5926 k. h. és Esztergom városra 2392 k. li. E területből 14521 k. hold az 1000 holdon felüli gazdaságokhoz tartozik és csak 1983 k. hold legelő van a kisgazda kezén. Ez onnan van. hogy az esztergommegyei kisgazdák, épúgy, mint más vármegyék kisgazdái is, a jó legelőket feltörték, szántóföldekké alakították át. A legelőkről semmi jót sem lehet mondani ; leginkább kopár, száraz dombés hegyoldalakból állanak, a melyeket minden lelkiismeretfurdalás nélkül az adó alá nem eső területekhez kellene sorolni. E legelők egy részén május hónap végéig még csak talál valamit az állat, de azontúl épen csak jár rajta ; más haszna nincs e legelőknek. Az uradalmi legelők egy részét áldozatok árán még csak használhatóbbá lehetne tenni, de azoknak is nagy része alig ér valamit. Ezek után Esztergom vármegye legelőjét — általánosságban nem lehet másnak minősíteni, mint III. oszt. juhlegelőnek és mint ilyennek, évi fűhozamát 2—3 q. szénaértékben megállapítani. Természetes, hogy vannak egyes jó erdei és hegyi legelők is, különösen a Duna-jobbparti nagy gazdaságokban, de ezek is olyan kis terjedelemben, hogy említésre sem méltók. Miután a legelők nálunk, még az uradalmaknál is, semmiféle mívelésben nem részesülnek, még inkább elszegényednek, elgyomosodnak. A szerbtövis, szamártövis majd minden községi legelőn buján nő. A vármegye kisgazdái úgy segítenek a nagy legelőhiányon, hogy részint lekaszált rétjeiken, részint, a hol nyomásos gazdasági rendszert tartanak fenn, az ugaron, sőt a tarlókon is legeltetnek. Az uradalmaknál birkával értékesítik a legelőterületeket, a szarvasmarhaféléket egész nyáron át vetett takarmányon tartják. Egyes községek már tettek kísérleteket arra nézve, hogy kopár legelőiket befásítsák, de nagyon kevés eredményt értek el. Esztergom városa, melynek határában 2392 k. hold homokos talajú legelő van, Kollár Károly városi tanác os javaslatára e legelő egy részét parczellázva eladta szőlőtelepítési czélokra. Csakugyan, csak ez az egy mód alkalmas arra, hogy e legelők, melyek ma csak haszontalan területek, a nép jólétét s a város anyagi képességeit emeljék. A vármegye állatállományáról nagyon nehéz véleményt mondani. Általában el lehet mondani, hogy még a nagyobb uradalmakban is kevés pepineria van. a parasztság kezén levő állatok pedig csak helyenként érik el a középszerűség színvonalát. Ennek oka első sorban a gazdálkodás extensivitásában keresendő, másrészről a rétek és jó legelők hiányának tudható be. Az az intézkedés, a mely hazánkban oly szomorú következményekkel járt, a mely megengedte a közlegelők felosztását, Esztergom vármegyében különösen megboszúlta magát. Idősebb gazdák mondják, hogy addig, a míg a közös legelők teljes terjedelmükben meg voltak, s a mai, legelőnek mondott, de valójában fában kopár területek dúsabbak voltak, addig minden községnek volt szemrevaló gulyája, lóállománya, a mit ma csak egy-két községről mondhatunk el. és. Az állattenyésztés összes ágai között még legelőbbre van a lótenyésztés, noha az a szép lóállomány, a mely a gróf Sándorok idejében meg volt, ma már eltűnt. Az állattenyésztésnek ezt az ágát a kisgazda is jobban felkarolta, úgy hogy községeink nagy részében lehet kiváló használati lóanyagot találni, csak az a