Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

Az örökmorgó Czóbel Béla a páratlanul előzékeny és szolgálatkész Dévényi Ivánt tisztelettel és egyenrangú szellemi társként kezelte. Czóbel részéről már az is meglepő dolog volt, hogy férfiportré festésére Dévényi Iván esetében nemcsak megbízást fogadjon el, hanem maga tegyen a festésre javaslatot. Czóbel még azt is elviselte igaz, maliciózus ámulattal, - hogy feleségének, Modok Mária festőművésznek elrejtett képeit elővéve Dévényi megcsodálhassa ezeket a feledésre ítélt műveket s kezdeményezze bemutatásukat előbb Esztergomban, 1958-ban, a Városi Könyvtárban, majd Szentendrén, 1972-ben, a Művésztelepi Galériában. Előtte, 1971-ben Dévényi Iván búcsúztatta Modok Máriát a Farkasréti temetőből. Czóbel felesége tehetségét és termékeny, az absztrakció felé hajló munkásságát csak annak halála után ismerte el. Borsos Miklós a fiatal Dévényit szintén barátjává fogadta és sokban - például bizonyos kortársak megítélésében - befolyásolta is. Tapasztalatairól, külföldi útjairól, a látottakról, művészi élményeiről, a művészi alkotás módszereiről sokszor színielőadással felérő színes beszámolókat tartott. Borsos hozta közelebb Ivánt a régi zene szeretetéhez is. Ugyanígy vezette be műhelyébe, lepkegyűjteménye és pozsgás növényei közé Ilosvai Varga István, és bizalma jeléül, „dicsérvén a poézis - s a paletta - hatalmát", talán egyik legszebb képével, az Ilosvai-oeuvre-ben páratlan, kiemelkedő helyet foglaló Szentendrei részlettel (1935) ajándékozta meg. Folytathatnánk a sort más, „nagy öregekkel", Dévényi Iván további festőbarátaival, az Esztergomban is dolgozó Miháltz Pállal, Bene Gézával, Gyarmathy Tihamérral, Bolmányi Ferenccel, Vaszkó Erzsébettel, Lossonczy Tamással és másokkal, akik emlékezéseikkel, bölcs szavaikkal szélesítették látókörét, formálták ízlését, gazdagították ismereteit, és akik a nehéz években olykor éppen Dévényi Iván lankadatlan érdeklődéséből, tudásszomjából, majd írásaiból nyertek újabb erőt és biztatást az alkotó munkához. Dévényi Iván Kemstok Károlyról szóló monográfiájában megfogalmazza a művész rendkívüli egyéniségének barátaira, kollegáira, tanítványaira, közeli és távolabbi 33