Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Egy életút és -mű helyi utókora

Kernstokot az 1918-as őszirózsás polgári demokratikus forradalom idején kultuszállamtitkárrá nevezték ki. Ugyanakkor az esztergomi radikális párt elnökévé is megválasztották. Mint megyei törvényhatósági bizottsági tag, felszólalásaiban a fiatal szovjet állam barátjaként mutatkozott. Itt említjük meg, hogy Kemstok a munkásosztálylyal mindig rokonszenvezett, 1912-ben ő volt az első elnöke a nyergesújfalusi Iparos Egyesületnek. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején Kernstokot bízták meg a nyergesújfalusi szabad iskola vezetésével. E szabad iskola növendéke volt a későbbi nagy magyar proletárfestő Derkovits Gyula is (1894-1934), akinek tehetségét Kemstok azonnal felismerte és útját mindenkor szeretettel egyengette. A nyergesújfalusi szabadiskolát és Kernstokot néhányszor meglátogatta a Tanácsköztársaság két vezető népbiztosa Kun Béla és Szamuely Tibor, akik mindketten nagyra becsülték Kemstok munkásságát és érdeklődéssel figyelték a fiatal művészek fejlődését. Amikor 1919. augusztus l-jén a Tanácsköztársaság megbukott, Kernstokot letartóztatták és egy ideig Esztergomban tartották fogva. Az 1918-19-es forradalmi eseményekben való részvétele miatt a megyei törvényhatósági tagok közül megbélyegző határozattal kizárták, felemlítve a kommün iránti rokonszenvét és Kim Bélával való barátságát. A munkáshatalom bukásával a nyergesi szabadiskola is feloszlott. Derkovitsné ezt íija „Mi ketten" c. könyvében, hogy féije életének azok voltak a legboldogabb napjai, amelyeket 1919-ben Nyergesen eltöltött. Kemstok később emigrált, csak hosszú évek múlva térhetett vissza Magyarországra. Kemstok tanítványa volt Nyergesi János festőművész, aki ma is szülőfalujában él, és Kemstok Károly hagyományainak folytatója. Nyergesújfalu másik kitűnő festője a fiatalabb nemzedékhez tartozó Szalai Zoltán, akinek a közelmúltban Székesfehérvárott és Esztergomban voltak kiállításai. A 20-as évek elején József Attila (1905-1937) két hetet töltött Nyergesen a szaléziánusoknál. 276