Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Egy életút és -mű helyi utókora

NAGYFALUSI TIBOR Két noteszlap, három feljegyzéssel és egy rövid levél. Kicsinyített másolatok, esetleges és parányi minta, de ahogy csepp a tengert - egy életmű, egy személyiség teljes gazdagságát is sejtetik. Mindazt, ami Dévényi Ivánra jellemző (volt), ami belőle - immár húsz esztendeje hagyatékként - a miénk Három feljegyzés, amelyek nem csak kézírását őrzik, de üzenetét is. Az idézetek az értékválasztót, -gyűjtőt, -közvetítőt is megidézik. Hasonlóképp a levél is: útravaló az útra készülő Horváthy Péternek, pártfogó ajánlás (történetesen a Magyar Műhely szerkesztőségéhez irányítva). Mindegyik afféle „kopogtató cédula", vagy belépőjegy - szellemi találkozókra a végtelen időben: régi klasszikusokkal és ifjabb kortársakkal. . És ővele, akivel a valóságban már szintén „réges-rég" találkozhattunk: utoljára 1977 késő őszén. November 20-án - 48 évesen - halt meg, 25-én búcsúztattuk a belvárosi temetőben. „Már húsz éve? " - Horváthy Péterrel együtt kérdezzük hitetlenkedve, amit persze tudunk. És - akárcsak ő - hiszünk az érték és az emlékezet egyesült erejéből, amely akár évezredeken is képes áthatolni. November 13-ai számunkban ugyancsak Horváthy Péter elevenítette föl Mucsi András alakját, együtt Szent Mártonéval. Összekötve a négy éve sincs hogy elhunyt művészettörténész munkásságát - az 1600 esztendeje halott galliai kolostoralapító, tours-i püspökével, akinek tisztelőére ezredéve az első magyarországi szerzetes-apátság létesült: a bencéseké Szent Márton hegyén. Harminc éve az ő névnapján, november II-én került sor Esztergomban a városi könyvtár új épületének ünnepélyes átadására. Ez persze akkor csak véletlen egybeesés volt, bár a rendezvényt méltán lehetőt volna a könyves kultúrájukról, tudománypártolásukról híres tanítórend hazai működéséhez kötni. De hát 1967-Ő írtunk: az időzítés szigorúan a NOSZF fel évszázados jubileumához igazodott. November 12-én Lenin arcai címmel arról lelken259