Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Az életút vége és sugárzásai

egy minden percében valóban gazdag és tartalmas élet emlékét és eredményeit hagyta ránk. Kritikus volt elsősorban, és akik ismerik a mesterséget, tudják, hogy valójában milyen nagyon nehéz műfaj ez, főleg ha valaki úgy akarja szolgálni általa az igazságot, hogy közben ne bántson semmiféle emberi érzékenységet. Nem volt a magyar irodalomban még egy kritikus, aki ezt az eredendően tapintatlan foglalkozást nálánál nagyobb tárgyi felkészültséggel és ugyanakkor tapintatosabban végezte volna. Szívügye volt, nemcsak elsődleges írói területe a képzőművészet, hanem az irodalom és általában a humanista művelődés, de ezeknek ügyét mindig úgy szolgálta, hogy közben egy pillanatra sem feledkezett meg az emberről, aki a müveket alkotja. Hányszor volt szinte élő lelkiismerete a mi kis munkaközösségünknek is, amikor be-bejött, hogy szelíden, szerényen, de mindig mosolyogva figyelmeztessen, hogy a mindennapi munka hajszájában megfeledkeztünk valakiről, vagy figyelmetlenek voltunk valakivel szemben, nem válaszoltunk neki. Máskor levélben írta meg ugyanezt, és mindig igaza volt. Mert mindenkit ismert, minden arra érdemeset számon tartott és ezért szerette is őt mindenki. Nagy lesz a csodálkozás, ha egyszer napvilágra kerülnek az íróasztalában gondosan megőrzött levelezések emlékei, hogy ki mindenkivel állt személyi, baráti kapcsolatban. Ezekből a levelekből kiderül majd, milyen odaadó és olthatatlan szorgalmú szolgálója volt az egyetemes magyar művelődésnek. Ami nem fog kiderülni belőlük és amit csak legszűkebb baráti köre tud és tart számon, ha ugyan számon tartja, hogy mennyire nemcsak a művészet vagy az irodalom „ügyét" szolgálta, hanem mindig az embert is, aki a műveket alkotja. Amikor egy alkotóművész eltávozik közülünk, csak életművét hagyja ránk, amely bármilyen gazdag legyen is, nem tükrözi mindig híven alkotójának emberi szenvedéseit, gyarlóságait, kudarcait. Ki fogja például számon tartani, hogy egy Berda József, aki mint a harsány életöröm, a vidámság és optimizmus költője vonult be a magyar irodalomba, milyen szörnyű elesettségben és kiszolgáltatottságban élte le utolsó éveit, ami238