Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

NÉMETH LAJOS Kiállítás egy magángyűjtemény anyagábóí Nem kérdeztem még meg Dévényi Iván barátomat, miért gyűjt képeket, miért vállalkozik arra, hogy múzeumot varázsoljon kis méretű lakásából - minden jövedelmét arra áldozva, hogy újabb és újabb festményekkel, rajzokkal és érmekkel gyarapítsa s szüntelenül alakítsa, tökéletesítse gyűjteményét.. Nem kérdeztem még meg, mint ahogy nem kérdeztem meg a többi gyűjtőtől sem. Nem azokra gondolok, akik anyagi befektetés miatt vásárolnak képeket, sem pedig azokra, akik nemes szándékból teszik ezt, minthogy szeretnek együtt élni néhány szép műtárggyal. Hanem azokra (és közéjük tartozik Dévényi Iván is), akiknek a rangos gyűjtemény létrehozása hivatás, az alkotás egyfajta módja. Voltak ilyen műgyűjtők (a feledhetetlen Köves Oszkárra gondolok például...), akik tudták, hogy a gyűjtemény létrehozása nem magánügy, nem egyszerű szenvedély, hanem valamiképp az élő művészet szükségszerű része. E gyűjtők - gyűjteményük megalkotásával - a művészet iránti kötelességet teljesítettek és teljesítőiek. Ezért alakítják-fejlesztik szüntelenül gyűjteményüket, kiszűrve belőle az oda nem tartozó darabokat. Mert könyörtelenek a művek egymással szemben és könyörtelen a gyűjtemény a művekkel szemben. Minden mű megteremti a maga világát s féltékeny minden más műre; nem mindegyiket fogadja el maga mellé társul. És ilyen könyörtelen a gyűjtemény is. Kezdetben ugyan csupán néhány mű halmaza, lassan azonban egésszé kezd szerveA győri Xantus János Múzeum képtárában, az ún. „Napóleon-ház"ban kiállítás nyílott Dévényi Iván képzőművészeti gyűjteményéből, amely a XX. századi magyar mesterek (Csontváry, Ferenczy Károly, Czóbel Béla, Kassák Lajos, Gadányi Jenő, Kondor Béla stb.) munkáit tartalmazza. A szeptemberben záruló tárlatot Németh Lajos művészettörténész nyitotta meg 1977. július 7-én. 209