Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

portré is, amelyet a mester felesége piszkos, elhanyagolt állapotban hozott le a szentendrei padlásról. (A por és a pókháló letörlése után a képet mindjárt megvásároltam.) Enyém lett Czóbel egy másik reprezentatív műve is, az „Olvasó nő", s a művész több aktja és színpompás virágcsendélete. A „Lila kombinés fekvő nő" néhány év előtt Londonban is szerepelt, a „Twentieth Century Hungarian Art" című kiállításon. 1964-ben Czóbel felajánlotta, hogy portrét fest rólam; végül is két arckép készült, s feleségemről egy remekbesikerült nagyméretű szénrajz. Az olajfestményeken kívül hat-nyolc Czóbel-rajzhoz is hozzájutottam. Ezek közül irodalomtörténeti beccsel is rendelkezik „Berda József költő arcképe" (tusrajz) és egy fiatal nőről készült rőtlirajz, amely valamikor Kernstoké volt; a dedikációja a következő: „Kernstok Károlynak baráti szeretettel Czóbel." Czóbelen ldvül Barcsay és Bálint Endre munkáiból nagyobb sorozat van nálam, Barcsaytól tizenhat kisebbnagyobb olaj és temperakép; a legkorábbi egy, még Rudnay-s önarckép a 20-as évek közepéről, a legtöbb azonban a második világháború utáni időszakból való. Hozzám került a gyakran reprodukált „Festőállványos kompozíció" is s a művész két mozaikvázlata. Bálint Endre festményei képezik kis gyűjteményem harmadik súlypontját. A művész korai, „fauve" jellegű képeiből, az 1956-tól 1962-ig tartó párizsi időszakból és hazatérése után festett munkáiból is van néhány nálam - így a „Csendélet petróleumlámpával", a „Vándorlegény útrakél" című triptichon, egy kendőjébe burkolózó „Gyászoló aszszony" és az 1969-ben, Zsennyén, festett „Összegezés", amely azért kapta ezt a címet, mert a művész legjellegzetesebb motívumai (szentendrei kovácsoltvas ablakrács, lófej, kámzsás nőalak stb.) vonulnak fel a képen. A fojtott koloritú, Rouault-val lelki rokon Czóbel, a konstruktivista Barcsay és a szürrealisztikus Bálint három gyökeresen különböző alkotói egyéniség, munkáik azonban kitűnően megférnek egymás mellett lakásom falain. Kmetty János „Barcsay Jenőt megkoszorúzza a múzsa" című kis képe, Modok Mária „Szentendrei háztetők"-je, Szántó Piroska „Kerti virágok"-ja és Anna Margit „Sárga 200