Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

BODRI FERENC Nagy Balogh Jánostól Kondor Béláig (Dévényi Iván följegyzései gyűjteményéről) Az egykori megyei hatalom éber és tettre kész, szellemileg módfelett alultáplált és ez okból is sértődött képviselői 1967 kora nyarán eltérő módon, de egyazon eréllyel eltávolították a tanári katedráról előbb e sorok íróját, majd 2-3 hét múlva Dévényi Ivánt. Dévényit „irodalmi munkássága" miatt kérték fel nyomatékosan azonnali távozásra, jelezve egyben, ha nem így tenne, vele is végigjáratják azt a vesszőfútást, amire engem kényszerítettek előbb: különféle légből kapott és mondvacsinált vádaskodással szorítják őt is a sokféle megyei fórumok megszégyenítő és idegtépő ítélőszékei elé. Dévényi azonmód aláírta kikényszerített lemondását, magam pedig folytattam a mind reménytelenebb szélmalomharcot, amelynek végeredménye egyre nyilvánvalóbb lett, majd jócskán nehezítette az ismételt elhelyezkedést. Számára másfél, számomra két esztendeig tartott a reménytelenül kizáratásos „állóháború". Majd őt gyors megbocsátást színlelőn és gyaníthatóan kapcsolatunk megrontásában is reménykedve helyezték vissza az én üres tanári helyemre előbb. Sötét és sanda reményük - közben néhány más, megtöretésünket célzó manipuláció - nem hozott sikert. Mintegy anyagi kényszerből is folytattuk tovább „irodalmi munkásságunkat" az így nyert számkivetés első heteinek bénult és hűdéses állapotai után. A szerkesztőségek és a jó barátok biztató és megtisztelő segítőkészsége erőt adott, mögöttünk a család. A „dolgozatírás" a korábbi szórakoztató játszadozásból napi penzummá lényegült, az anyagiakkal bár aligha menthetett fel a „havi fizetéses állás" kényszere alól. Iván könyvtári dolgozó lett, én az „uralkodó osztály" tagja: figuráns, majd címzetes fofiguráns. Később csatornaőr, legvégül 197