Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Kötődések, érdeklődés és kapcsolatok

hőfokú baráti egyetértésben harcok Csontváryért, Kernstok és Nemes-Lampérth művészetéről viszont más pályatársakkal kemény polémiát folytatott. Az ítéletek pontossága és a precíz adatközlés mellett mindinkább rá kellett ébrednie, hogy a művészet- és irodalomtörténet-írás - főként ha a tematika jelenkori - nem csupán szakma, adatsor és élvezhetővé formák mondatok halmaza, hanem szükségszerűen önálló irodalmi műfaj is. Egy kissé talán ezt honorálhatták gyanútlanul a figyelmes levélcímzők. Figyelmes barát vok Dévényi is. Számon tartotta az idősebb művészek születésnapját. Mindig elemző tartalommal tökötte meg köszöntésnek szánt alkalmi írásak. Egy-egy váratlan haláleset hasonlóan gazdag tartalmú megemlékezésekre késztette. Egy elképzek cikkgyűjteményben pár ívet elfoglalnának tárlatmegnykói is. A hetvenes évek elején módomban állt néhány jóbarát „közszereplését" és tárlatát megrendezni Esztergomban. Ezeket rendszerint Iván nykotta meg. A legszívesebben Anna Margit, Bálint Endre, Czóbel Béla, Korner Éva, Galambos Tamás, Vajda Júlia, Modok Mária, Németh Lajos, Fajó János, Balogh László, Vaszkó Erzsébet személyes vagy csupán „képi" jelenlétére emlékezem. A megnyitók vagy a beszélgetések főszereplője a meghívott mellett rendszerint Dévényi vok. A Vigiliában és másutt a budapestiek mellett szívesen vállak helyi és más vidéki kiállításokról beszámolót. A Keresztény Múzeum vállalkozásairól és bemutatóiról köteles rendszerességgel írt. Minden lehetséges alkalmat megragadva mutatta fel szeretetét a közelben élő két naiv mester, Nyergesi János és Nyergesi István személye és munkássága iránt. Két évtizeden keresztül rendszerint megtalálta kedvenc művészeinek mind gyakoribb és mindegyre alaposabb publikatív lehetőségeit, sokszor nem kicsiny leleménnyel talák bemutatásukra indokot. Hasonló érdeklődéssel figyelte a hagyományban megbúvó, de fellelhető lehetőségeket. Akár kedves íróinak „képzőművészeti vonatkozásairól" szóló sorozata is efféle példának tekinthető. De (mondjuk) a Bajor Gizi és a képzőművészet (1961), az Emlékezés az Ars Hungaricára (1962), a Hock János jelentősége művészeti irodalmunkban (1962-1969), a Henri Rousseau által megfestett magyar szobrász és mű178