Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Kötődések, érdeklődés és kapcsolatok

album (1972) egyik bevezetője a „főművek" közül. Iván terveit ismerve mindez inkább csak tisztes ígéretnek tekinthető Hiszen a kurta és megpróbáltatásokkal telt két évtized teljesedésre és főként tetőzésre feltételeket, lehetőségeket alig adhatott. A másfél esztendős kényszerű könyvtári szolgálat (1967-1968) kivételével a született tanár" és kedvtelésből „művészeti író " a kötelező tanítási órák számát jóval meghaladó formában tanított. Közben hivatásszeretetből közművelt. Minderre rajongva emlékeznek az értelmesebb tanítványai és szívesen a hálás hallgatók. Magam már „munkássága virágkorában" kerültem Esztergomba, s így közvetlen tanú vagyok. A magyar-történelem szakos tanárt az utóbbi 100 év magyar és francia irodalmi és művészeti világa, írói, alkotói és krónikásai érdekelték mindenekelőtt. A franciák és a frankhoniak közül Manet és Monet, ToulouseLautrec, Van Gogh és Gauguin, majd más „impresszionisták", mellettük Cézanne, Henri Rousseau, Matisse és Rouault; Picasso és Braque, Modigliani, Alberto Giacometti és társaik művészete. A hazai jóbarátok krónikája mellett Chagall metzi katedrális-ablakairól már 1959-ben írt, a többiekről folyamatosan utóbb. Majd többször Oscar Kokoschka-ról, Henri Moore-xó\, Giorgio Morandi-röl, Kees van Dongen-ről, Lipschitz-ről és másokról, ha baráti donációk révén katalógusokhoz vagy másféle érdekes dokumentumokhoz hozzájuthatott. Néhányukról nekrológ született az esztendők során. Többnyire egy-egy tárlat sikere, idegen vagy hazai album megjelenése, olykor a születésnapok teremtettek az íráshoz, Jogalapot", bár választásaiban kötődései szinte mindanynyiszor tetten érhetők. Külön figyelemmel fordult a külhoni „magyar vonatkozások" felé. Kiemelt érdeklődéssel és következetesen mutatta be a távolban alkotó magyar művészeket - vállalva a legtöbbel az itthon nem csekély gyanúkat ébresztő, rosszallást tápláló, bár leginkább csupán dokumentatív levelezést. A Nyugati pályaudvar melletti híres-hírhedt 72-es postahivatalban, a külföldi levelezéseket ellenőrző központban gyaníthatóan külön keménydoboza és előolvasója volt. 174