Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

re is. Sokszor eltűnődtünk azon, hogy itt mindenki a nagy embernek kijáró tisztelettel beszélt vele és róla; olyanok is, akik egyetlen sorát se olvasták. Csak az igazán nagy egyéniségeknek van ilyen varázsuk embertársaikra. És halála után már személyén túl, az írásaihoz is fordulnak és ha a költő ismerői is tanulsággal olvassák Kárpáti könyvét, a most feléje forduló nem ismerőseinek nélkülözhetetlen kalauza. Megismerteti az örökszép versek alkotóját, de prózai írásaiból, különösen tanulmányaiból, a nagy gondolkodót, a magyarság jövő sorsának töprengőjét. „. . . volt idő, hogy a nemzet csupán egy-két fiának a lelkében élt írja Kárpáti. - Talán ma is csak Babitsban s a vele rokongondolkodású kevés kiválasztottban él. „De él és azok Babits-csal együtt hisznek a magyar szellem mindent kibíró erejében." Ne csodálkozzunk azon, hogy a mai sebcssodrú életben azok között is, akik személyét tisztelték, sokan vannak, akik műveit, tanításait nem vagy csak alig ismerik. Hiszen az ellentábor, amelyik szemben áll humanizmusával, európai magyarságával, katolikusságával, halálakor a legnagyobb lapjában a párthívek és egy hashajtóreklám közé szorított rövid nekrológjában csak a következő „tévedéseket" írta róla: hogy Székesfehérvárott született, Szekszárdról pesti mentők vitték a fővárosba és résztvett a „Nyugat" megalapításában. 83