Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

szebb is hallani lehetett, amint hangosan mondotta el egy-egy költeményét. Az esztergomi tisztelők és barátok pedig, akik oly szerencsések lehettek és meglátogathatták őt az előhegyi házban, hallhatták csendes, megfontolt és mégis oly meghitt beszédét, odaírhatták nevüket a fecskefészek falára, most megindultan, szomorúan gondolnak életük legszebb, értékes, felejthetetlen emlékeire, a magasztos órákra, percekre, melyeket a magyar szellemóriás társaságában töltöttek. Ereklye nekünk ez az előhegyi ház, a magyar szellem és irodalom felavatott szent helye. Amikor Babits Mihály Esztergomba jött és itt pihenőhelyet keresett és talált magának, már régen a legnagyobbak között volt és életének, munkájának java már mögötte tornyosult. Babits Mihály 1883 novemberében született Szekszárdon, Budapesten az egyetemen tanári diplomát szerzett, Baján, Szegeden, Eogarason, Újpesten, végül Budapesten tanított is, de csak 1917-ig, amikor végképp szakított a tanársággal és azóta tisztán az irodalomnak clt. Költői hírnevét a Nagyváradon megjelent A Holnap c. antológiában alapította meg, amelynek az ő neve mellett Ady neve adott jelentőséget. Főmunkatársa, majd főszerkesztője lett a Nyugatnak. 1929-ben hívták meg a Baumgarten-díj gondnokának. Egymást követték verskötetei, elbeszélő művei, tanulmányai, amelyek mindig országos figyelmet kel77