Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

ta - Babitscsal foglalkozni mindig öröm. Hisz meg annak is, ki őt szolgálhatja, múlhatatlanul visszaverődik „valami a végtelen sugarakból." Horváth Károly németre fordított Babitskölleménycivel aratott megérdemelt sikert. Kürschner Lili kiváló zongorajátéka, fejlett művészete hatalmas sikert hozott. Végül Babits meleg hangon köszönte meg a kedves estet és hálából egyik esztergomi remekét olvasta fel, amely után a közönség sokáig lelkesen ünnepelte kiváló vendégét. A tapsvihar elült. A költő egy kedves est emlékével térhetett vissza előhegyi magányába, ahová mindig elcsalja őt a tavasz. Szép volt az ünnepély, de megérdemelt, mert Babits szereti városunkat. A bazilikát királyi pózában, a messziről csillámló Dunát, a várost, az Előhegyet, melynek nagy csendje pihentetően suhan végig a lelkén. És én tudom, hogy mikor a csillagfényes este ráhajlik a városin, az élet alig-alig piheg, fenn az Előhegy remetéje szebb életről, boldog jövőről, új Tavaszról gyönyörű meséket álmodik. . . PILCZ LÁSZLÓ Esztergom és Vidéke, 1934. augusztus 26. 73