Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

- Tíz éve, hogy Esztergomban töltöm a nyarat - mondja Babits Mihály. - így jubilálok is. Kedves, hogy éppen most rendezik meg az irodalmi-estet. Nem ismerem az esztergomi közönséget, ide pihenni vagy dolgozni jövök, tehát elzárkózom a világtól. Kíváncsi vagyok, hogy milyen a közönség. Nem tudom, hogy vannak-e olvasóim és azt sem tudom, hogy mit olvastak tőlem. Tavaly új kötetem jelent meg Versenyt az esztendőkkel címen. Ez a kötet tulajdonképpen verses napló, esztergomi napokat írok meg benne. Hogy milyen érzéssel és gondolattal megyek az estre? Esztergomi érzéseimet és gondolataimat mind megírtam. Egyébként az a vers, amit elmondok, székfoglalóm volt a Kisfaludy Társaságban. Természetesen örömmel várom az estet. Nézzük Babits Mihályt, arcéle mögött a bazilika rajzolódik. Költőarc, tudós fej. De nincs helye itt a szavaknak, ha a legjobb érzéssel fűznénk is tovább megfigyeléseinket, félünk, hogy konvencionálisak lennénk. Inkább hallgatunk ebben a nagy csendességben, körülnézünk, nézzük a bazilikát, innen csodás a dóm, pihen szemünk a szép Dunán és a békésnek látszó városon. Aztán a ház teleírt falán böngészünk. Az eresz alatt ezt az írást olvassuk: „Kertem az egész táj, hol óriási csiga kétszarvú dómjával a bölcs bazilika." Babits Mihály írása. A költő és Esztergom él ebben az írásban. Eddig, minden évben, a Babits-hegyről hal63