Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

óta holtan, némán csügg a harangozó gyerekek neveivel összefirkált gerendán. — Miért nem csináltatják meg? — kérdezzük. — Ezt nem lehet megcsináltatni. Újra kellene öntetni. Az pedig sokba kerülne . . . nagyon sokba. Annyi pénze nincs a prímásnak. — S mond valami megdöbbentő számot, mely mindannyiunkat elkábít. Elgondolkozva, mélabúsan csöppenünk le a csigalépcső köteléről a nagy kincsek és nagy szegénység városába. — Ezt nem lehet megcsináltatni. Újra kellene önteni — jár a fejünkbe még sokáig. Magunk se tudjuk, mire értjük. Talán az életre. Pesti Napló, 1932. augusztus 14. Török Sophie KÖLTÉSZET ÉS VALÓSÁG [Részlet) [. . .] Az igazság, a vers igazsága valami előre meghatározott s bensőnket magasról kormányzó erő. Mint Platón eszméinek világa, a művészet is voltaképp csak visszaemlékezés. Érezzük, ha a vers közeledik, mintha az ideák világa villanna elénk, az igazi világ, melynek földi világunk csak múló és változó árnyéka. S érez30