Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

(Ebéd után) Ebéd után, elpilledve, tompán benn ülünk a függönyös verandán. Kávé gőzöl, édes-erős illat. Csészémbe nézek hol a cukornak nyomán apró szökőkutak forrnak; s arcom visszanéz, mint bűvös körből egy fekete, kerek jóstükörből. Es a kártyák hullnak az asztalra, piros szivek, zöld levelek, sorra, mint az ősznek piros és zöld gallya hull majd nemsokára az udvarra. Óh mondd, hol a tükör, hol a kártya, amely megjósolja és beváltja, hogy hány nyáron ülünk még mi itten ilyen polgárilag és meghitten, óciumban ómód elhúzódva és remegve hogyha jön a posta? . . . így múlanak életem órái: kártyaejtő ujjaidra várni, mig kislányunk hintáz lenn a kertben: eltűnik az egyik másodpercben, majd fölbukkan újra, mintha szállna, karjait mint szárnyakat kitárva. És a pasziánszot rakja ujjad. 17