Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Jegyzetek

(KÜT), munkáival többször szerepelt a Nemzeti Szalon csoportkiállításain, önálló anyaggal egy hannoveri galériában (1929) és külön teremben az Ernst Múzeumban, később a Tamás Galéria kollektív tárlatain. Városában előadásokkal (Balassa Társaság, Szabadegyetem stb.), tárlatmegnyitókkal és rendszeresen újságcikkekkel folytat komoly értékű munkát a modern képzőművészet befogadása körül, nem ritkán harcban az elsősorban egyházi szemléletű konzervativizmussal. Feltáró és elemző módon foglalkozott Esztergom művészeti és művelődéstörténeti emlékeivel, a kortársi képzőművészettel, a helyi hírlapokban - Esztergom és Vidéke, Esztergom, Esztergomi Hírek, Magyar Sión, Esztergom Vármegye 1920-1944 között, Szabad Esztergom 1945 után -, ugyanígy az Esztergom Évlapjaiban (1925-1938) rendszeresen publikált. A város kulturális életének alakulásában 1920-tól kezdődőn nagy szerepe volt, munkásságának - így a várásatások ismertetése körül elemző feltárása a helyi kutatás feladatai között. Városában és a budapesti kollektív tárlatokon számos díjat kapott, 1936-ban Babits Mihály és a közös jóbarát, Kárpáti Aurél, az egykori esztergomi diák ajánlásával a budapesti Vajda János Társaság levelező tagnak választja meg. Székfoglalót Az esztergomi várásatások művészettörténetijelentősége címmel az év májusában 162