Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

Fodor József A BABITS-KERTBEN Ez hát a kert, hol megbújtál, s a ház. Itt Ültél rímek fölött, dúlt-betegen. Mi volt veled, velünk, hogy fáj nekem, Hős tűrő! S ily út vad vége lázit. Egy gyümölcsöt fogok, mit nyújt a pázsit, Rémlik, te adtad, mint reszketegen Köszöntsz- Holt kert, bús vándor, idegen, Nem vagy: s múlton, művön már mi se másit. Lépek a kertben, ülök a padon; hol írtál, e kőlap; elmém szétcsatangol. A hűlt házban borongva, verve bolygok. Oh izzunk, harcolunk, égig visz álmunk És meghalunk: s köröttünk vagy utánunk Hogy folynak, megnemfoghatón, a dolgok! Magyar Nemzet, 1964. augusztus 2. 155