Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

léje nyújtották kezüket, bocsánatát, szeretetét kérve. Elég, ha József Attila nevét említem, aki életének utolsó éveiben így fordult annyi ellentét és vihar után Babits Mihály felé, vagy hadd említsem két olyan ellentétes típusú írónkat, mint Kassák Lajost és Németh Lászlót, akik a szeretet és az elismerés tiszteletadásával fordultak Babits Mihályhoz. Vagy hadd idézzem Szabó Lőrincet, aki Babits halála után egy évtizeddel is szinte a földre veti magát, megrendült alázatában, és úgy könyörög bocsánatáért a Tücsökzene egymásnak felelő rímeiben a mesterétől, akinek ifjúságában az indítást, költészete gazdag kibontakozását köszönhette. így fordultak feléje az írók, a költők József Attilától kezdve íme Szabó Lőrincig. Radnóti Miklós, akinek egyik első kötetét Babits Mihály az igazságosnál kegyetlenebbül ostorcsapás-szavával bírálta meg, nemcsak elzarándokolt ide halálos ágyához, hanem mesterének tekintette Arany János mellett, akinek szava a mérték, akit úgy siratott, hogy „ki nézi most tollat fogó kezünket?" Bálint György írta meg róla egyik írásában, hogy Babits a nagy nevelő, aki a maga morális szenvedélyével még az ellentétes nézetűeket is tiszteletre ösztönzi. Való igaz, a soha meg nem elégedés szenvedélye fűtötte. A soha meg nem elégedés szenvedélye nem idegen tőlünk sem, a kommunistává lenni akaró Magyarország is ezt a szenvedélyt vallja. Nem azonos ez a két szen143