Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

szer egyik tanulmányában: Babits költészete tündérvilág, a faerie - Prospcro szigetének a világa. Tóth Árpád is így idézi őt egyik versében: „mint Prospero, a bölcs varázslómester, szelíd szigetjén elvonulva él". Ha körültekintünk ebben a várossal övezett kulturált tájban, értjük meg a költő hatalmát: hogyan tudott ebből a bozótos, majd megszelídített kis tenyérnyi szigetből a maga számára vadont és édent álmodni, hogyan tudta betelepíteni tündérekkel, riadalommal, boldogsággal, félelemből és napfényből szőtt költészettel. Ez már a költő varázsa, a költő csodatétele, nemcsak a tájé. Igaz, hogy a szépségnek ezt a tenyérnyi kis szigetét egyre nyomasztóbb félelmek és egyre vadabb fájdalmak szorongatták. „Ing a domb, leng a ház" - írta, falevélként fútta el nyugodalmát a második világháború ideje, amikor maga érezte, hogy a megengesztelhetetlen, viszszatarthatatlan jövendő hogyan lépi át életének békés napjait. Egyik őszön, búcsúzva a kerttől, ezt írja: Isten veled, kicsi hegyi ház ! Nem soká tart már a ragyogás. Szétroppan a kék üveg, az ég, Beszakad a zápor és a szél. S én futok, mint aki menekül. . . 140