Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

sik" georginának. Nem is tartalmával, inkább csodálatosan derűs, ha lehet ilyet mondani, súlyosan könnyed zenéjével, szélben lebegő, napfényes, világos, villanó képeivel árulkodik erről a Napló Már tízre jár jelzésű része: Hozzák a postát, nem a postás, mert ide föl se jön a postás, hanem a kis cseléd, Mariska: piros szatyrával ő a posta. Jön és jön. Emelik a lépcsők. Hozzák felém híreit és őt. Kék, szélesfodru könnyű szoknya száll terraszokról terraszokra. „Hozza postámat a posta: mennyi rossz madár! Be jó, hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj /" írta egy másik versében. De a fönti idézetből érezni, hogy nemcsak sebet ütő írásokat, rossz híreket várhattak, hanem kedves üzeneteket, a tavasz és nyár lombjait, virágait, e teraszokra nézve. S barátokat, tanítványokat, tisztelőket. E teraszokon kapaszkodtunk föl legutolsó látogatásunkkor, Somlyó Györggyel, Bóka Lászlóval a már nagy-nagybeteg Babitshoz, s néztünk vissza a teraszokra s a hivalgó természetre, míg erre gondoltunk: „Ha egyszer a förgeteg beront - mit ér, hogy ily tarkaszép a lomb ? - Ami legszebb és legpirosabb, - az fog hullni leghamarosabb." De jobb, az esztergomi házat fölidézve, derűsebb napok emlékével búcsút venni. Lcgszí135