Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

mig egyfolytában izgatott és megilletődött voltam attól, hogy Öt látom személyesen, Vele vagyok egy szobában. Izgalmam kizárólag ennek szólt. Holott lett volna rá más okom is, mert a költő egyben a Nyugat szerkesztője is volt, s én verseimmel ostromoltam a folyóiratot. De a törekvésemnek izgalma nem viselkedésemben, hanem biztos módszer kialakításában mutatkozott. Kamaszköltő-koromban jártam versekkel Babitshoz, az Attila utca 95. számú nagy házba. Ennek lépcsőházában hármas kapun kellett átlépni; a középső, a felvonó előtti nagy volt, a két oldalsó kisebb ívű, keskenyebb. Elhatároztam, hogy ha nem a keskeny, hanem a nagy belső kapun lépek be, akkor Babits közölni fogja verseimet a Nyugatban. Máig sem tudom, hogy fordult volna sorsom, ha mégis a keskenyebb kapun lépek be. De sem annak a lakásnak, sem a későbbi, a Vérmezőre néző Babits-lakásnak nem volt számomra akkora varázsa, mint ennek az esztergomi verandának. Mert a legérettebb, a legnagyobb Babits-versek itt születtek, s mielőtt először ültem le azon a verandán, már betéve tudtam a Verses napló elringató, hintázó sorait, melyek a költőnek éppen itt fel-felderült ritka nyugodt óráiról adtak számot, igaz, még e sorok sem a halál érintése, az elmúlás felvillantása nélkül: 131