Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

elképzelem, hogy épp a merészsége miatt. Naponta megújuló biztatása nélkül tán soha­sem készül el ez a költemény. Hitte, hogy vég­eredményben az igazságot - az ő Igazságát is - szolgálja, s őszintén elcsodálkozott, amikor értesült, hogy a Nyugatban nem jelenhet meg. Ezért is ajánlom ezt a verset, most, amikor végül megjelenhet, életem egy lezárult kor­szakára emlékezve - Babits Mihály emlékének. Deveeseri Gábor AZ ESZTERGOMI BABITS-HÁZ Nem csoda hogy mindegyre a dzsungel, az egy­befonódott indák vadonának képei kísérte­nek az esztergomi Babits-versekben. S nem­csak azért kísértenek, mert a gondolatok hálója és burjánzása hozzájuk hasonlatos; még csak nem is egyedül azért, mert a költő még a tisztá­sokra is magával kell hogy hurcolja egész múlt­jának erdőségét („. . . ennen életem mögöttem olyan vak vadon") ; hanem azért is, mert ez az esztergomi kert még ama nyaralások idejében is, legnagyobb részében miniatűr dzsungeleket tudott a látogató elé is varázsolni. Afrika-kutatónak érezhetem én is magamat, mikor a Lepence völgyéből kerékpáron Eszter­gomba rándulva, a fölső kertkapun állítottam 128

Next

/
Thumbnails
Contents