Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

csak föld marad; amibe vetni és ültetni lehet. .. Én nem is a várost, hanem a földet kerestem Esztergomban: azért jöttem ide a harmadik hegyre, ahonnan a múlttal ittas város csak látvány, de a föld valóság; miből már ki is bújtak az ibolyák. Templom és emlékek, könyvtár és kávéház messze és alattam: s én nem ijedek meg a márciusi széltől, mely szinte a levegőbe röpít, sem ettől az agyagos sártól, amely bokáig a földbe ragaszt. A domboldalakon egy-egy foszlány hó hever még helyenként; égből jött, s nem restell e sárba vegyülni, amelyből élet fakad . . . Es ist ein Schnee gefallen

, denn es ist noch nicht Zeit

. . . Goethe verse jut eszembe, noha már rég elmúlt az az idő, amikor ily tétova cikkecskék végsorában Goethét volt szokás idézni. . . .denn es ist noch nicht Zeit, dass von den Blümlein allen, dass von den Blümlein allen wir werden hoch erfreut. . . .mert nincs ideje még hogy százezer virággal hogy százezer virággal viruljon a vidék! 10