Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

fium-részegséggel a szemében. És eszembe jut legutolsó találkozásom Babitscsal; tavaly őszszel, a kávéház teraszán (akkor sem tudott beszélni, bár később még visszanyerte a hangját) ezt írta bele a noteszembe: „Folyton arra gondolok, hogy mindenki meghalt, Pádi, Kosztolányi, Ady, Karinthy, Juhász stb. Többnyire fiatalabbak mint én." Ma is nézegettem a vonaton. Menjünk, ne fárasszuk a beteget. Szívélyesen búcsúzik. Én könnyedén mondom: „Viszontlátásra Pesten!" Babitsné elkísér bennünket egy darabon a hegyi ösvényen. Mit gondolok? Biztatom, hogy még fel fog épülni, mint már annyiszor. Panaszkodik, hogy nem lehet vajat kapni, pedig az egyik legfontosabb tápláléka. De a barátok segítenek, ez is küldött, az is. Úgy örülnek a barátok látogatásának, mondjam meg a többieknek is. De ne egyszerre jöjjenek, inkább többször legyen látogató. Eszembe jut egy izenet, amelyikről megfeledkeztem: Gellért Oszkár kedden kijön, mondom. Nagyon örül. Elválunk, ő megy vissza, mi pedig megyünk le a város felé. Mikor elmegy, végre elengedhetem magam. Kicsit meg kell állni. „Nem fogom többé látni!" — mondom. Nem láttam többé. Babits Emlékkönyv, 1941. 120