Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

uralkodóvá eg)' pillanatra, de aztán ismét megjelenik szemében a gond, a vívódás. Mit csináljon? Vigye Pestre a beteget, vagy maradjon még itt? Pesten vannak a szanatóriumok és az orvosai. De orvosok itt is vannak, naponta kétszer járnak fel a kórházból, mely épp alattunk van a hegy lábánál. Babits nem akar elmenni, ragaszkodik falusi házának csendjéhez, levegőjéhez. Esztergom mindig jót tett neki, tavaly valósággal csodát művelt, annyira magához tért itt. Tanácsolom, hogy maradjanak még. Valahogy úgy érzem, hog)' esztergomi otthona jobban köti a beteget az élethez, mint egy kórházi szoba. Két hét múlva úgyis vissza akarnak menni Pestre. Aztán megint a betegség tüneteiről beszél, új tünetekről, amelyek a régiekhez jöttek. Es egyszerre csak kitör belőle az eddig öntudatlanul elhessegetett rémület: a legijesztőbb tünet, hogy mostanában apatikusan fekszik, akkor is, ha nem alszik. Azt a benyomást kelti, hogy feladta a harcot. Ez még sohasem volt! A szellem, mely úgy érezte, hogy még dolga van itt, nem engedte végleg elesni a testet. De most már nem érdeklődik semmi iránt, csak fekszik, csak fekszik! Egyedüli vágya a morfiuminjekció. Nézzük meg, hogy alszik-e még. Óvatosan megyünk be a szobába. Feleségem kint marad Ildikóval. Nem alszik. Éppen szembe fekszik az ajtóval, amint meglát, mosoly önti el az arcát, integet, hog)' menjek oda. Hosszú ideig 126