Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

hettem belőle olvasóimmal, amennyit idő­szerűnek és újságba valónak találtam. Azóta ez a téma kiszélesedett, megnőtt bennem, folytatni akarom és nagy regénnyé kiépíteni. Az asztalon egy könyv hever. A Pesti Napló­ban megjelent regény folytatásai vannak belé­ragasztva azzal a gondossággal, amely szerető női kézre vall. Babitsot most a Halálfiai témája foglalkoztatja ebben a villában, amely nemrég még egy hadicsempészé volt. - Darabon nem dolgozol? - vetem föl az indiszkrét kérdést. - Darabot - feleli Babits csöndes és meg­gondolt hangján - nem írok. .. egy darabig. Csillagok tűnnek föl a szemhatáron. Nem akarom zavarni Babitsékat, akik korán fekvők. Búcsút veszek tőlük. Az úton lefelé megint Ádáz kísér le, akit pórázon vezet Spiegelhalter Pisti, egy esztergomi tábor egyenruhás növen­déke. Pisti, egy tizenkét éves élénk fiú, most Babitsék kis inasa, akit az esztergomi táborban levő patronázsintézet adott kölcsön Babitsék­nak. Megkérdem a fiút, hogy van megelégedve új gazdájával. - A tanár úr nagyon jó ember - feleli a fiú csillogó szemmel. - És a felesége? - Ö is nagyon jó - feleli a fiú. Ezzel már el is tűnik, csak Ádáz csaholása hallatszik egyre távolabbról, amint visszamen­nek a hegyre. Színházi Élet, 1924. augusztus 24-30. 103

Next

/
Thumbnails
Contents