Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

tiségi népszokások eleven leirása következik. Az iró főként az utóbbiaknál remekel: egy helyütt két teljes és képzeletserkentő lapon mutatja be egy usi lakodalom szelidebb és forgatagosabb eseményeit. Boldogan kénzeljük őt a násznép közé, a leirás nemcsak szakértelemről árulkodik, de az iró meajelenitő erejéről is. Ugy tűnik, részt vehetett egy valóságos lakodalomban, akár az esemény díszvendégeként. Az esztergomi "gyentölés", a "rusnyogóba járás" ,majd az elérkezett menyegző, a táncoknak, az örömtelien tüzes menyecske izes elevenségének a bemutatása alioha forrásmunkákból, netán "hallomásból" eredhetett. Személyes tapasztalásból inkább. Móricz a hasonló sokadalmakban különösen jól és otthonosan érezte magát, örömmel tekinget szét a füvei tisztán tartott vagy homokkal felszórt parasztudvarokon. A farsangi, akár a pünkösdi szokások leirása - Dorog, Kirva, Csolnok, Tokod falvakban - inézőn eleven, de a leányvári "stuzesl" halványabban megjelenitett képe inkább talán szóbeli közlésről vagy Írásos dokumentáció feldolgozásáról árulkodik. A szövegből hiányzik a megszokott erő. A bényi parasztasszonyok öltözetének képes és Írásos bemutatása /Párkánynánától vitte az irót a vonat Bény község felé/, a Dorog környéki svábok kakasnyakazó szokásának rajza érdekes része a fejezetnek. A fiatal iró néprajzi kíváncsisága mellett megmutatkozik toleráns érdeklődése is. Rokonszenvről és együttérzésről tanúskodik mindez, egyben az egykori nemzetiségi telepités történeti ismeretéről, a monografus pontosságigényéről. A leirás aligha Rákosi Jenő gondolatkörébe illeszkedik - még szerencse, hogy aligha olvasta a fejezetet. Hagyománytisztelet és emberség jellemezte a szatmári gyűjtő beszámolóit - mindez érvényes az Esztergom vármegye kötet "etnográfiájára" is: az itteni nemzetiségek szokásainak részletező leírására, a nemzetiségi történelem ismeretére. 39