Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

- irja Móricz egy 1907. október 3-án keltezett levelében Soltész Elemérnek, a Társaság fejléces panirosán. Soltész /18741957/ a barátság kezdetén református lelkész Nagybányán, egykori debreceni kollégista - a város és a konviktus emléke egyaránt szorosra fiizi baráti bizalmukat. Emellett iró, egy havonta megjelenő protestáns hitszónoki folyóirat, az Igehirdető egyik szerkesztője. A Szatmár menyéről és főként a Nagybányáról született Móricz-tanulmányok előkészítésében és adatgyűjtésében kitűnő és serkentő munkatárs. A szive szerinti hivatalt és elfoglaltságot találó "falukutatóra" Soltész későbbi feljegyzéseiben igy emlékezik: "...Móricz akkoriban adatgyűjtés végett jött Bár.ydra s itt töltött pdr hetet. Mindjárt megérkezése után fölkeresett s én első találkozásunk alkalmával szivembe zártam ezt a kellemes, vidám és szellemes fiatal embert, és igyekeztem minden tőlem telhető módon kezére járni, segitségére lenni vállalkozásában. Feleségem és a három apróság is hamarosan megszerette a gyerekek nyelvén pompásan beszélő és velők mesterien bánni tudó fiatal férjet éa édesapát. Pláne mikor a kodak is előkerült, és Zsiga bácsi nyakra-főre fényképezte őnet s mindenkit, akinek képe valami okból érdekelte..." - irja az idős pap Beliának. Találó és érzékletes kép bontakozik itt Móricz emberségéről és munkamódszeréről - a levelezésből az együttműködés részletei. Belia tanulmánya hasonló érzékletességgel elemzi Móricz szatmári és nagybányai működését, az iró itteni környezetét és barátait. A városka harangozóját és a sintért a jóbarátok között - sokáig várták a róluk készített fényképeket. A megjelent monográfiában aztán előkerült a "képes dokumentáció". A Szatmár megye népé ről irt monográfia-fejezet a módszer és a gyűjtőmunka további iskolája lett. Alapos tanulmány, egyben nem minden korszerű célzás és szociológiai feltárás nélkül való. 28