Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

IL MÓRICZ Zsigmondot emlékezései szerint a tanulmányírás, az állatmesék, történetkék és gyermekversek mellett éppen a szatmári utak "Ariadné-fonalai" kötötték a valóságos irodalomhoz a Hét krajcár előtt. A boldogi tó népköltészeti gyűjtőmunkáról ekkor egy ihletetten szép "útirajza" szól /A népdal termőföldjén, Tanulók Lapja, 1905/, később emlékezéseinek és önéletrajzainak töredékei, a más irányú "gyüjtőutak" vallomásos részletei jelenitik meg a korábbi emlékeket. A hét szűk esztendőről /1900-1907/ a személyes emlékezet mellett Móricz Virág és Móricz Miklós számolnak be könyveikben, egyaránt szinesen idézve a nehéz kezdet kisértet-állomásait. A korszakról irott vallomásokat, közöttük eery érdekesen játékos dokumentumot: a Jankával közösen készitett "pénztári kimutatásokat". A tételek sorában a levélbélyegek költségei is szerepelnek, sokszor egy-egy szinházjegy ára és nem kevés villamosjegyé. Ismeretes a szinésznő Makay Mar anekdotája, akinek jegyét eqyszer kifizette Janka a villamoson. Amikor aztán Makay visszaadta a kölcsönt, derült fel a Móricz-család: megvan a tiz fillér, amely hibádzott a havi egyenleg lapjairól. A kiadásokkal szemben sok aprócska honorárium a bevételek között - utóbb a havonta záruló költségvetés egyenlegei. Fáradalmas és szerény igényű pénztári alapmüve letek - a szegénység keserű kettőskönyvelése ez. De 1907 októberétől meglódul a naptár: a család pénzügyi helyzete nagyot és örvendetesen változott. "... 1907-ben kezdett a Monográfiának dolgozni, s már abban az évben keresett vele hatszáz koronát. Remek ilyen külön keresetet kifogni..." - irja Móricz Virág. A társaság rendesen fizet tehát, de pontos, fáradságos és hatalmas munkát követel, egyben gyorsat is: Móricz már julius óta a Szatraár megyei kötet két fejezetén dolgozik. Októbertől 26