Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

tak vissza a parton, ahol táboroztak, maguk pedig mintha elmentek volna, távolról figyelték, hogy a folyó jege megtartja-e az állatokat, amikor azokat a polgárok áthajtják; és amikor látták, hogy mindet biztonságosan áthajtották, erőltetett menetben visszatértek, és a polgárok nyomát követve az egész félelmetes sokaság a folyó innenső partjára vonult, és a várost rettenetes ostromgyűrűbe fogták. A város a kőfalon és várárkon kívül fa tornyokkal is meg volt erősítve. Azért, hogy ezeket nagyobb biztonságban közelíthessék meg, a barbár parancsnok elrendelte, hogy a foglyok, akiket töméntelen számban tereltek magukkal, rőzsekötegeket gyűjtsenek, s a várárkot feltöltve a város megközelítésének feltételét megteremtsék. Amikor ezt a polgárok felismerték, iszonyatos rettegés lett úrrá rajtuk, szívüket rettenetes balsejtelem szorongatta. És mivel különböző féle menekültek zsúfolódtak össze voltak helybeli lakosok, voltak a közeli környékről is, akik a nagyobb biztonságért összes javaikkal, amit csak magukkal tudtak hozni -, úgy más-más félelmektől gyötörve különböző tanácsokat követtek. Voltak, akik aranyukat, ezüstjüket és minden étkészletüket elásták, gondolván, hogy ezzel eltüntetik az okot, ami az ellenséget rablásra indíthatja; mások ezt fölöslegesnek tartották, hanem az előváros felgyújtását követelték, mások másként vélekedtek, mint ahogy ez már zűrzavarban, rettegésben történni szokott. Közben az elővárosokat felgyújtották, és ami csak benne arany és ezüst volt, az ellenségtől féltvén azt, különböző helyekre eldugdosták, de amint az ellenség szándékukat felismerte, azonnal a városra rontott, és részegen, a veszélylyel mit sem törődve, a falat áttörte, és ahol szabad út nyílt számukra, a városba rontott, mindent feldúlt és elpusztított. Sem az öregeknek, sem a gyermekeknek nem kegyelmeztek, aki csak útjukba került, megölték, a nőkkel is - előbb, ha voltak ékszereik, letépték róluk -, kényük-kedvük szerint bántak velük. A sírás és fegyverzörgés - aszerint, hogy kinek-kinek a sors mit hozott -, töltötte be mindenütt az egész várost, a gonosz megmutatta minden arcát, midőn minden utcában, minden házban a tatárok kegyetlensége és gátlástalansága dühöngött. Az ellenség féktelensége abban is megnyilvánult, hogy a legszebb nők bája sem hatotta meg őket, az ő életüket sem kímélték meg. Az előkelő hölgyek legszebbjei álltak a vezér elé kibontott hajjal és megtépett ruhával, hogy a győztestől kegyelmet és biztonságot kérjenek, ö azonban nem törődött a gyengébb nem bájaival, sem pedig nyomorúságával, mindet egytől-egyig megölte. Töméntelen zsákmányt 61