Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
v.§. Ulászló, a lengyel, aki a magyarok balsorsára Mátyást követte, az ország és saját dolgait egyaránt rendkívül tétován intézte. Miután pedig vetélytársait, Miksát és annak testvérét, Albertot, majd a törököket a Fekete Seregből öröklött vezérekkel újra és újra megverte, mind az egész ország, mind pedig az egyes vármegyéknek hol jól, hol rosszul ment a sora. így hát körös-körül minden hanyatlani kezdett; az esztergomi vármegyét, nehogy valami kár érje, az érsekek gondoskodása és fáradozása védte. Ezekben Bakócz Tamás volt a vezér, aki Ulászló jóvoltából, az egri után az esztergomi tiarát 3 5 kapta 1496-ban, és úgy tűnik, egész életében csak azon fáradozott, hogy az ország se nélkülözzön, de az a megye se, melynek székhelyén kormányozott. Ezekből következett, hogy esztergomi területünkön nemcsak, hogy biztonságot élvezett minden, hanem az is felvirágzott, ami az előző években csak sínylődött. 1521-ben pedig, Tamás 3 6, mintha csak a már-már küszöbön álló mohácsi vész fenyegető nyomorúságaitól kímélné őt a sors 3 7, elszólíttatott az élők sorából, nem lett volna, mit az ország maradékával elsirasson, ekkor mégis a dolgok csodálatos fordulata következett. Szatmári György, Tamás utódja ugyanis mind az érseki várostól, mind pedig annak tartományától úgy tanáccsal, mint cselekvően a mindenütt jelentkező hanyatlást távol tartotta, mivel a pécsi püspökség szolgálatában eltöltött hosszú évek alatt nagy gyakorlatot szerzett; csak a hazájának élő férfiú volt, mindazonáltal talán a sors kegyének köszönhetően előbb hunyt el, mintsem ebben a méltóságban az első öt évét eltöltötte volna. A megüresedett érseki székbe Szálkái László került, akit Lajos király tanácsadói közé választott abban a hitben, hogy a mohácsi csatában társa lesz. Mindenesetre a királlyal együtt odaveszett, míg néhány évvel korábban a budai várban méltóságához messze nem illő 35 T/ara a római pipa hármas koronája - irt nem egészen helyén való szóhasználat. 36 Nem tudom, hogy 1514-ben a keresztesek vérengző, fosztogató hordái eljutottak-e Esztergomig; ugyanis annak a hadseregnek, mely a hitet védte, X. Leó engedélyiével azért Tamás volt az értelmi szerzője és szervezője, hogy az itteni lakosok bízva abban, hogy a főpásztor majd kegyeibe fogadja őket, nagyobb lelkesedéssel, önként menjenek a háborúba. 37 Növeli ennek gyanúját Istvánffi - Lib. V. P. 75. -, amikor dunántúli zavargásokat említ. 50
