Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ

Ettől kezdve V. István, IV. László, III. András küzdelme I. Károllyal, Vencellel valamint Bajor Ottóval változó szerencsével zajlott. Esztergom vármegyét a pusztítások alig érintették; míg aztán János, Henrik bán fia, az ugyancsak Henrik nevű testvérével Vencel mellé pártoltak, és nemcsak a vármegyére vitték a háború pestisét - miként Timonnál olvashatjuk -, hanem 1304-ben a könyörületért esdeklő érsek várát is elfoglalták, kegyetlenül kifosztották, sőt - bár csak kevesen tették -, de az apácákat is meggyalázták; János pedig, a gaztettek okozója, következő évben V. Kelemen pápa vagy Mihály, esztergomi érsek fenyegetésére megbánást tanúsított, de az elkövetett gaztetteket, sem a vármegye pusztulását, sem a vár kifosztását, legkevésbé pedig az Istennek szentelt szüzeken elkövetett gyalázatot jóvátenni nem tudták. v.§. Egy évtizeddel később királlyá koronázták Károlyt, amikor is esküdt ellenségének, Vencelnek leghűségesebb híve, Trencséni Máté, miután már előző évben, 1311-ben helyesen: 1309 végigpusztította a nyitrai püspökséget, minden dühét I. Tamás esztergomi érsek ellen fordította, mivel az a királyt felkente, az érsekség falvait tűzzel-vassal pusztította, a lakosságot részben megölte, részben pedig fogságba hurcolta, egy szóval föltett szándéka volt, hogy magát az érseki székhelyet is megtámadja, kifosztja, és ha lehet Tamás érseket gonoszul rabul ejti. Nem tudom felfogni, mi vakította el ennyire Mátét, hogy ezt cselekedje. Ha ugyanis a földrajzi viszonyokat vesszük tekintetbe, számára kézzelfogható volt, hogy a Duna bal partjára eső területet támadja meg, melyet most párkányi járásnak hívnak, és amely a katonaság számára csak egy napi járásnyira volt, mégpedig a birodalmához tartozó Vág felső folyása felől, hiszen a Vágót sajátjának mondta. Ha pedig azt vesszük, hogy a katonai és tábori fegyelmet nem ismerő haramiák zabolátlanságáról nem akart tudomást szerezni, és hogy a féktelen pusztítást, a kegyetlen vágyakat mindenfelé hagyta grasszálni, könnyű elképzelni, hogy ha átkel a Dunán, akkor a túlparti területeket is hasonló kegyetlenséggel pusztította volna. Bármilyen volt is, az tény, hogy a pusztítás, melyet a megyében véghezvitt, olyan méretű volt, hogy nemcsak 41