Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
III.§. Miután Szent László halála után Kálmán került a trónra, a magyarok többet háborúztak határaikon kívül, mint belül. Kálmán ugyanis hol az oroszokkal, hol - Dalmácia birtoklásáért - a velenceiekkel viselt újra és újra többször kiújuló - háborút. így az ország belső tartományai biztonságban éltek, köztük az esztergomi is, bár nagy nyomorúságot ismertek meg, különösen a Duna mente, ahol hadiút vezetett, amikor a keresztes hadak ama esztelen sokasága, mely Magyarországon részben erőszakkal, részben Kálmán hozzájárulását többször is kieszközölve a Szentföld visszafoglalására átvonult, amint arról a magyar történetírók megemlékeznek. Itt ugyan nem tehetem meg, hogy ennek a hadseregnek a visszaéléseit részletesen tárgyaljam, mivel a városéval azonos nevű Moson vármegye leírásánál foglalkoztam vele 1 7, így fölösleges volna azt, amit ott részletesen és szorgalmasan elmondtunk, itt újra megismételni. Magyarország belső területeinek sorsa ezután sem romlott; amikor II. István, Kálmán fia itthon mindent elrendezett, Dalmácia birtoklásáért a dalmátokkal, vagy a görögökkel viselt háborút. Az idő tájt pedig, amikor II. Vak Béla ült a magyar királyi székben, II. István sógora, a lengyel Boleslav kétszer támadt Magyarországra. A viszály oka az Istvántól származó utódok voltak ugyanis, miként Cromerus állítja 1 8 - bár a mi történetíróinknál nem történik róluk említés - , amikor is a száműzött magyarokat visszahozni igyekezett. Mindkét háború - az első 1137-ben, a másik a következő évben volt -, és ezen utóbbiban Boleslav az ország belsejébe hatolt, először ugyanis a Szepességben legyőzte a magyarokat és a nekik segítő, Bélával sógorságban lévő Albert, osztrák herceg katonáit, és seregével egyenesen Budának tartott, amikor a csehek Sziléziába való betörésének szomorú híre visszafordította, ami nem kétséges, 1138-ban volt. Cromerust idézzük: A következő nyáron, a csehek ellen fegyverkezőBoleslavot a magyar száműzöttek, akik István fiaival a száműzetésbe mentek, nagy ígéretekkel rávették, hogy inkább egy Magyarország elleni hadjáratba fogjon. így miután Boroszlót fölkereste, és az esetleges cseh támadás ellen határainak megerősítésére minden várban helyőrséget hagyott 17 Lásd: Comitatus Mosoniensis, Pars Specialis, Membrum II. Sec. 1. num. I. Mosony város leírása III. §. 18 De rebus Polonorum Lib. V. p. 88. 38
