Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA

emlegetni, és többen kételkednek, hogy kik is azok és mely bírókat kell alattuk érteni, ezért itt pontosan kihirdetjük, hogy rendes bírók elsősorban a nádor, majd az országbíró és azután a titkos kancellár, ha jelen van, ha pedig nincs a helynök, azaz akinél az idő tájt a királyi felség bírói pecsétje van. Rendes bíróknak'

6

2 pedig azért nevezik őket, mivel minden vitatott ügyben vagy ők maguk, vagy az őhelyetteseik a bírói szék elé bárkit - tanúskodás végett vagy más okból, ha akarják, megidézhetnek. Én tehát ezt a törvényt elsőnek vélem, ugyanis azóta sem kerültek elő régebbiek, melyek a királyi személynököt említenék, ami nem azt jelenti, hogy kizártnak tartanánk, hogy a korábbi időkben is létezett ez a tisztség, hanem hogy az ország dekrétumaiban korábban nem szerepel. Különben az esztergomi érsekek mind azon négy kiváltságát, melyekről beszélünk, különleges érvénnyel megerősíti az a dekrétum, melyet I. Ferdinánd 1536-ban Pozsonyban adott ki

16

3. A törvény szavai így hangzanak: Az esztergomi egyházmegye főtisztelendő érsek urának ezen egyházmegye legősibb kiváltságai között, mint amilyen a király első titkos kancellárja, jogaihoz tartozik, hogy őt az ország általános dekrétumának formája szerint mint a királyi fenség személynökét az ország rendes bírái egyikének tekintsék. Úgy a fentiek alapján, mint azért, mert Magyarország prímása, a királyifelség úgy akarja, hogy a helytartó urak és a többi egyházi tanácsadó és a rendes országbíró urak között helye legyen, hogy ezen esztergomi úr mind a tanácsban, mind pedig a törvényszákben saját és egyháza tiszteletére, miként az illik, saját auktoritással szabadon tölthesse be hivatalát. íme, az egyetlen rendelet, mely csokorba fogja a négy kiváltságot. Erre a dekrétumra, úgy tűnik, Magyarország akkori státuszának zavaros volta szolgáltatott okot. Ekkor még folyt ugyanis a harc János és Ferdinánd között az ország birtoklásáért. így történhetett meg, hogy mind a helytartói méltósága megszűnt, mind pedig eltörölték az esztergomi érsek számos nagy fontossággal bíró sajátos kiváltságát, mely jogköröknek az elvesztését az uralkodó és a rendek nem tudták egyhangúlag elrendelni; ezért úgy gondolták, hogy hoznak egy olyan törvényt, melyben ugyan nem ismerik el újra az érseki szék ezen kiváltságait, de felette megerősítették. Ezt a törvényt azonban akkor áll módunkban ismertetni, amikor a királyok okleveleit mutathatjuk be. 162 judices ordimríi 163 XV. bekezdés 141