Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
Természetszerűleg hihető tehát, hogy a primás kiváltsága is ily módon jött létre, melyet végül az ország törvényei megerősítettek, és maguk a pápák is úgy kívánták, hogy azok örökre sértetlenek maradjanak. II.§. Az esztergomi érsek a király fő kancellárja A kancellárok tisztsége mind az egyházi, mind pedig a polgári társadalomban mindig nagy tekintélynek örvendett. Éppen ezért olyan férfiaknak adták, akik nemcsak a tudományokban voltak jártasak, hanem mind az egyházban, mind pedig a közéletben kiemelkedő tisztségeket töltöttek be. Ez a szokás leginkább akkor erősödött meg, amikor a tudományos képzésből a világiak kiszorultak, és az szinte teljesen az egyházi férfiak kiváltságává látszott válni. Mivel pedig a császárok, királyok és fejedelmek és mások szinte egyáltalán nem rendelkeztek az egyházi és a humán dolgok ismeretével, a törvények és az ország kormányzásának gyakorlatát nem ismerték, a kancellárok méltóságát és munkakörét szinte mindig ilyen egyházi férfiakkal igyekeztek betölteni. Nem akarok, bár könnyű lenne erre vonatkozóan bizonyítékokat felhozni, amilyenek az írók tanúságtételei; mindenki, aki akárcsak ködösen is ismerte a középkori Angliában, főként pedig Franciaországban 15 4 történteket, ismeri ezt a szokást. Ezért akár az ő példájukra és utánzásukra, akár más indíttatásból Szt. István a kancellár méltóságát össze akarta kötni Magyarország legfőbb papi méltóságával. Mindenesetre a szent Király azon oklevelében, mellyel a pannonhalmi apátságot alapította, azt találjuk, hogy'az esztergomi érseki szék alapításának kezdetén, ennek az egyházmegyének első érseke, Domonkos, alkancellári tisztséget töltött be; mindazonáltal úgy vélem, az esztergomi érsek többi kiváltságával együtt ez a méltóság is innen nőtt ki, ami aztán a jámbor Szent István hatalmának megerősödése után oly annyira megnövekedett, hogy a főkancellárt tisztelték benne. Az említett oklevél záradéka a pecsét alatt így szól: Domonkos érsek, alkancellár állította ki az Úr születésének ezeregyedik évében, István, Magyarország királya uralkodásának első ciklusában, annak is 154 Lásd Spclmannt és du Fresne-t a Glosszákban 135
