Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
egyedik században csupán Szent Lászlót említi, hogy ők pártfogásukkal segítették az esztergomi érsekséget, óvakodjunk úgy értelmezni, hogy annak gondját a többi király, ki-ki a maga tehetsége szerint ne viselte volna szívén; hanem arról lehet szó, hogy valamennyi közül Szt. László volt leginkább az, aki annak megerősítésében, mind pedig ékesítésében nagy buzgósággal fáradott. Ne gondoljuk azonban, hogy András, Béla, I. Salamon, majd I. Géza uralkodása alatt a forgandó szerencse különbséget tett a szent és a profán dolgok között. Ebben a században - a tizenegyedikben Magyarország polgári és vallási ügyeinek változásai közepette mindenek előtt az esztergomi érseki szék maradt üresen - gondoljunk itt az ezerszáznegyvenhatodik és az ezerszáznegyvenhetedik évekre azokra a válságos időkre, amikor Pétert a trónon - nem mindenkitől támogatva - I. András követte, hogy valójában semmi kétség sem maradjon a felől, hogy II. Domokos 15 0, az esztergomi érsek is, aki csaknem egy évtizedig dicséretesen töltötte be tisztségét, ennek a kegyetlen viharnak esett áldozatul. András beiktatását, következőleg nem az érsek, hanem három más püspök végezte 1047-ben, amiről Turóczi egyértelműen fogalmaz: András vezérnek - mondja -, hogy ellenségei zavargásaitól biztonságban legyen, Székesfehérváron, csupán püspökök helyezték fejére a királyi koronát, mégpedig az a három, akik a keresztényeknek ama hatalmas pusztítását túlélték. Amit, ha elfogadunk, az azt jelenti, hogy a vésznek az esztergomi érseken kívül még hét püspök is áldozatául esett, hacsak azt nem akarjuk feltételezni, hogy Domonkos halálával megelőzte a vérengzést. Osztja véleményét velünk az oly szorgalmas jezsuita Péterffi, amikor így ír: Meg kell említeni, hogy II. Domonkos, esztergomi érsek, ebben a ország-égésben elpusztult 15 1, majd az oklevelek tanúsága szerint az érsekiszék két évig - 1046és 1047-ben - üresen maradt. Bár a kérdést minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tekinthetjük, illik, hogy az érsekség alapítását több király oklevelével világosítsuk meg. IV. Béla, még a tatárok betörése előtt, amikor az érseki szék szolgálataival halmozta el, 1239. szeptember 29én az alábbi módon említi: Az esztergomi Anyaszentegyház hűségére és jelentős 150 1046 - 105 5 között Benedek - Benetz az érsek, II. Domonkost a modern egyháztörténet nem ismeri el esztergomi érseknek. 151 Concilium Ecclesiae R. Catholicae in Regno Hungáriáé I. és II. rész, ahol az Andrást királlyá koronázó három túlélő püspök nevét is olvashatjuk. Ezek voltak: a pécsi egyházmegye püspöke, Maurus, a győri Modestus és Nehemiás, akinek András az esztergomi érseki süveget ajándékozta. 129
