Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

elsősorban szőlőművelésre, de a gabonának is jók; egyik felén dombok, másikon síkság teszi földjét változatossá, amely ugyan homokos, de nem terméketlen, ha az ember fáradozását az ég kegye kíséri. A lakosság, itt is, miként az előbbi faluban, nagyobb részt református, és magyarul beszélnek, de vannak szlovákok és katolikusok is. Ezek már annyira sokasodnak azok között, hogy lassan a magyar gyermekek elszlovákosodnak, miként biztos, hogy egykor, húsz évvel ezelőtt, a magyarok a közöttük lévő egyetlen szlovákot őszintén támogatták, és mivel ők maguk nyelvüket nem ismerték, tolmácsként használták, ha szlovákokkal kellett beszélniök. A falun belül egy kevésbé nagy földvár van, de régi lehet, mivel nem a nálunk szokásos kör alakú sánc övezi. 18. Bucs avagy Bucsu az előbbi falutól körülbelül negyedmérföldnyire délre van, és az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozik, délen szomszédja Mocs falu, keletre pedig Muzsla, majd a Duna határolja, közben a kis Karva településsel, északon Köbölkút és Kisújfalu a szomszédai, melyekről fentebb szóltunk. Sík és nyitott a vidéke, minden árnyat adó erdő nélkül. Mivel pedig nincsen fájuk, viszont van szénájuk, bár nem túl sok, azt a szölgyéniek nyomorúságos erdeire cserélik. Vizük sincs, hacsak a Bátorkeszi felől lefolyó vizeket gáttal fel nem fogják, de hát ez is csak akkor elegendő, ha megfelelő mennyiségű csapadék táplálja, mivel forrásai nincsenek. A talaj minősége sem jobb egyébként, mint a bátorkeszieké. Maguk a lakosok mind magyarok, reformátusok, egy iskolamester látja el az igehirdetés szolgálatát. 19. Afocs-nak, mely szinte a mocsár szót rejti, talán a szlávok adták a nevét, nem is alaptalanul, mivel hozzá tartozik a Duna partja; ugyanezen parton Madar irányában Komárom megyei falvakig nyúlik ki határa, ahol is a vármegye végződik; saját kis tartományában határos vele Bátorkeszi, Bucs és Karva, ezen utóbbi a Dunának ugyanazon partján, és ezen folyóban másfél sziget is még Mocshoz tartozik, mégpedig azok, amelyek vele szemben vannak, és néhány gyümölcsös van rajtuk. A szárazföld többi része nyitott és egészen sík, és még csak bozótot sem találni rajta. Különben a talaja mindenütt porhanyós, helyenként az agyagtól fehér, vetés előtt trágyázni kell a búzának alkalmatlan földet. Láttunk itt két földvárat, az egyik kisebb, kör alakú, emberi kéz emelte halom, és Madar irányában távolabb sánc veszi 121