Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

dott, és előttünk állt az, amelyiket közepes nagyságúnak mondtunk. Alig hagyott akkora helyet, ahol a csónakkal evezni tudtunk volna. Ezen túljutva a nagyobbhoz hajóztunk, de mivel kerekded volt, és az egyik oldalával a szárazföldhöz ütődött, az általa alkotott öbölbe eveztünk, és a csónakot hátra hagyva kiléptünk a szigetre. Kezdetben, a peremén, remegett alattunk, de beljebb jutva már lábunk szilárdabb talajt talált. Néhány fuvarnyi szénát találtunk rajta, amit megpillantva már nagyobb bizalommal barangoltunk rajta. Amikor azonban meg akartuk mérni, hogy mekkora és hány lépésnyi, hány ölnyi a kerülete, nem találtunk jobb megoldást, mint hogy a csónakkal járjuk körbe, és így szerzünk fogalmat a méretéről. A nagyobb csónakért küldtünk hát, amelyet kikötöttünk, de íme, míg mi a szigeten barangoltunk, feltámadt a szél, és a sziget - nem tudom, hogyan, de a kis csónakunkat úgy körülzárta, hogy se té, se tova nem mozdult. Maradt csupán a remény, hogy miként beszorította, majd ki is engedi, de nem kellett sokáig várakoznunk, míg nem újra megmozdult a sziget, és csónakunkat visszaadta. így aztán a mérést, amiről beszéltünk, szerencsésen el tudtuk végezni. Különben kétségtelenül gyakran vándorol, és hol felúszik, hol meg vissza, egyszer a tó vagy mocsár egyik, majd másik pereméhez kapcsolódik. Ez a jelenség nem kevés civódásra ad okot Köbölkút és Kisújfalu között, amennyiben csak egyik mondhatja magáénak. Mivel ugyanis Kisújfalu Köbölkútnak északról szomszédja, úgy, bár a tó marad ott, ahol volt, a déli szél nemcsak a tó vizét borzolja fel, hanem mozgásba hozza a szigeteket is, és először a nagyobbik vándorol át a kisújfalusiak területére, de ha az északi szél fúj erősebben, gyakran megesik az is, hogy a sziget visszatér a köbölkútiak részére, ahol a mélyebb és szabad vízfelületen szabadabban kóborol. Télen, a jég fogságában, gyakran telel Kisújfalu közelében, majd újra visszatér övéihez, a köbölkútiakhoz. így hol ezek, hol azok vitatják tulajdonjogát. Mivel hogy bőven termi a füvet, hol ezeket, hol azokat táplálja reménnyel. Mivel azonban kóborol és állhatatlan, a vitát úgy döntötték el, hogy mikor melyik faluhoz húzódik közelebb, az használja. Ennek értelmében jártak el a kisújfalusiak, és amikor a szénakaszálás idején megállapították, hogy az ő területükre úszott át, lekaszálták abban a biztos tudatban, hogy ez már az övüké. Szép reményeik azonban szertefoszlottak. Északi szél kerekedett ugyanis, amely kimozdította helyéből a szigetet, és a lekaszált szénát visszaadta a köbölkútiaknak, melynek lakói nem vonakodtak begyűjteni a szénát, amit a kisújfalusiak 119