Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ
csatában estek el 11 7. Nyugatra látszik még az a hely, illetve az a sánc, melyet a haza gyászolandó ifjúságának vére áztatott, és őrzi emléküket mindenki számára, nemcsak az itt lakók, hanem minden erre járó számára. A hely és az erősség hírét-nevét hirdetik azok az árkok is, melyek Párkánytól körülbelül kétszáz lépésnyire kezdődnek, és miután a Duna folyó partján, a mai Párkány alsó részén kiindulnak, nagy teret fogva közre kettős árokkal haladnak felfelé, amíg ismét a Duna partján, Párkány fölött, találkoznak. Az első, a belső sánc az esztergomiak által Királyföldjének 11 8 hívott szigettel szemben végződik, a másik pedig nem ér véget a párkányi határban, hanem negyed mérföld hosszan elkanyarodik a Duna irányába azon a helyen, ahol egy bizonyos völgy az ebedi határt a párkányitól elválasztja. Hosszabb és hatalmasabb sáncot még sohasem láttunk. Vannak, akik szerint az első magyar királyok idejében készültek, de az ágyúállásokból, ágyúkat korábban ugyanis nem használtak, nyilvánvaló, hogy későbbi korok hadászati követelményeinek megfelelően épített bástyák ezek, amit nem is vonunk kétségbe, de úgy hisszük, hogy a párkányi és esztergomi ostromok idején többször vagy javították, vagy átalakították. Szerencsétlen párkányiaknak itt van az egyetlenegy jó mezőgazdasági területe, a többi részben mocsaras - ahol a Garam a Dunába ömlik a sok árvíz miatt értéktelen -, részben pedig, Nána irányában, ahol alig egy ágyúlövésnyire terjed, cserepes és kevés. Azonkívül egyáltalán nincs erdeje, nincs kaszálója, a hely semmi másért, mint Esztergom közelsége miatt előnyös. Ott ugyanis, amit a szegények halászással vagy más ház körüli munkával gyűjtenek, ha nem is busás haszonnal, de értékesíteni tudják. Különben, akinek nincs szántója, azok szőlőmunkásnak szegődnek el, és az így szerzett jövedelmükkel enyhítik az otthoni szükséget. Mind parasztemberek ugyanis, és akik üres kézzel az ország más részeiből jöttek ide, kizárt, hogy jó módra tudtak volna szert tenni, hiszen a talaj silány, és maguk a nehéz idők is meggátolják őket abban, még ha Esztergomból bizonyos hasznuk származik is, ugyanakkor attól is tartaniok kell, hogy - amitől Isten mentsen meg -, újabb ostromok miatt ismét romhalmazzá válik otthonuk. A legjobb földek pedig a birtokosé, és aki elmegy, a többieknek hagyja azt, amiről úgy vélte, hogy az övé. Egyedül az 117 1663. augusztus 7-én Forgách Ádám érsekújvári főkapitány vezette csapatok véres vereséget szenvedtek Párkánynál. 118 Egykor az esztergomi keresztes lovagoknak az esztergomi Duna parton fekvő birtoka. 108
