Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ
ura, egy híres kardforgató ember építtette, és benne lakott, aki mivel lábain megsebesült, sérüléséből felgyógyulni nem tudott, láb nélkül, azaz lábatlan építtette a kastélyt, melyet a későbbi idők háborúiban leromboltak. Maga a falu kies, lakói kevésbé tehetős emberek. Magyarok, akik a hegyes-dombos vidékeket nem kedvelik. így kötött talajú, csak helyenként homokos földjüket csupán annyira művelik meg, ami életük fenntartásához szükséges. Következésképpen a kereskedés sem fog kibontakozni ezen az arra alkalmatlan helyen, amint azt - miként fentebb említettük -, néhányan állítják. Egyébként ez a falu Esztergom vármegyéhez tartozik, abba szinte belesimul. Keletről Újfalu határolja, délről Bajót szántóföldje, nyugatról és északról pedig Süttő és Esztergom vármegye Piszke falucskája. A földesúrnak vadászatra itt is kiváló lehetőségek kínálkoznak, mivel a tágas erdők és a vadaskertek bővelkednek vadban. Azon az oldalon, amelyen a Bersok hegye hosszú, meredek oldalával emelkedik, annak lábainál tetszetősen erezett, szürke márványt bányásznak. 15. NYERGESÚJFALU ugyanazon uradalom faluja a Dunának egyazon partján az előbbitől egy mérföldnyivel 10 0 lejjebb délkeletre. Nevét annak a fehér lónak a nyergétől kapta, mellyel - miként a régi monda elmeséli -, a magyarok Szvatopluktól megváltották ezt a vidéket. A helybéliek meséi szerint ezt a nyerget aztán Szvatopluk itt a folyóba hajította. Bármi legyen is az igazság, a hely kellemes, és szemet gyönyörködtető. A romokból arra következtetünk, hogy valamikor itt vár állott. A falu felett ugyanis körülbelül kétszáz lépésnyire a folyó felett egy olyan nagyságú földdel fedett szikla emelkedik, amit egy vár építménye megkíván. Milyen volt, és ki építtette, nehéz megmondani. A Rákóczi-féle felkelés magyarjai, Esztergom megközelítésének módját keresvén, ezen a dombon, vagyis a romokon, hozzávetőlegesen 150 lépés hosszú és 40 lépés széles tábort alakítottak ki. A nagyon magas és a folyó fölé emelkedő dombon elég mély árkokat ástak, majd sáncokat építettek, melyekre az ágyúkat helyezték. 1706-ban volt ez, június hónapban, amikor ezekbe a munkálatokba fogtak, és miután a megerősítés munkálataival végeztek, körülbelül nyolcvan lépés távolságra keleti irányban egy bástyát építettek hozzá, hogy jobban védhetővé tegyék. 100 A távolságot itt Süttőtől kell érteni, mivel a Lábatlanra vonatkozó szöveget eredetileg a Komárom Vármegyével foglalkozó kötet közli.
