Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

háromságszofoorral (a inai Széchenyi-tér); a Ivis-piac (a mai Rákóczi-tér), a Hal-piac, (ma Pór Antal-tér) és a Szent Vendel-tér (Hősök-tere). Hat vendégfogadója van és két kávéháza a városnak. Helischer kézirat 28. lap. 6. Esztergom barokkori templomait ismerteti: Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei, Budapest, 1937. 7. Az újkorban mezőgazdasági művelés alá veit esztergomi külterületek helyén a középkori Szentkirály, Szentpálfalva, Kovácsi, Bajon, Nyir, Bylleföld n. a törökkorban megsemmisült falvak voltak. — Zolnay László: Esztergom középkori helyrajza. 1954. (Kézirat.) V. ö. Balogh Albin: Esztergom középkori hely rajzáról. Esztergom évlapjai, 1930. évf. 30. laptól. 8. Helischer József 1827-ben Esztergom bortermeléséről ír ja (kézirata 13. lapján): „Nem kevésbé termelik a fehér, mint a piros szöllőt, jóllehet a piros bővebben terem és ezért kedveltebb. A bort, főképpen a fehéret, az ország felső részei felé és a bányavárosokba tengelyen, továbbá Győr és Moson felé, valamint Ausztriába dunai hajókon szállítják. A többit maguk fogyasztják el." 9. Az újkori Esztergom sz. kir. városban a következő céheket találjuk: 1. Mészárosok. Szabadságlevelük 1694. Megerősítése 1725. 2. Asztalosok, üvegesek, esztergályosok és ácsok közös céhe. 1699. E céh kiterjedt a királyvárosi, vízivárosi és párkányi ily foglalkozású iparosságra. 3. Serfőzők céhe (Győr, Komárom, Esztergom közösen alkot egy céhet). Szabadságlevelük 1696. 4. Ötvösök céhe (Győr, Komárom, Esztergom, Érsekújvár közösen alkot egy ötvöscéhet). Magyar céhszabályzatuk még 1529-ből való; megerősítése 1681. 42