Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

húsz évvel ezelőtt telepítették be. Azelőtt egészen magyar lakossága volt, kevés tóttal vegyesen, de pusztulása után — amint erről már szó volt — a tótok lettek többen, mint a magyarok. Mindnyájan katolikusok. Ezért megjavították a templomot, amelv a falu közepén, alacsony völgyből kiemelkedő dombon áll. Mivel a környék hegyes, erdős, és kevéssé alkalmas a földművelésre, ezért az erdők kiirtásához kellett fogniok. Dicséretes, nagy szorgalommal nagy darabot kitisztítottak már, de még sok van hátra. A kiirtott helyekre gabonát vetnek és szöllőt telepítenek. Mindkettő sok munkába kerül. Bárcsak annyi haszonnal is járna! A falu határát keletről Mogyorós, északról Nyergesújfalu, nyugatról Lábatlan, délről pedig Pusztamarót és Pély veszik körül. Valamennyi az esztergomi érsek birtoka. A terület szűkössége miatt favágással, meg a 41. fa árusításával segítenek magukon a falu lakosai. 13. Süttő, hasonlóképen az érsek új, német telepes faluja a Duna partján, ahol a vármegye határa van. Nyugatról ugyanis már a Komárom vármegyéhez tartozó Neszméllyel határos, déli szomszédja pedig a 42. Gyulaiak Bikó pusztája és Lábatlan. A megyén belül Piszke és a Duna szomszédai, mely utóbbi a mocsai 43. határtól választja el. Lábatlan és Bikó között van egy Vadas nevű puszta, ahol az érseknek márványbányái vannak. Ez azonban inkább hegység, mint falunak alkalmas terület és nincs semmi nyoma az emberkéz munkájának, csak a Gerecsen hegynek azon a részén, amely — mint mondottuk — alkalmas a márványfejtésre. Sem itt, sem az innen a Süttő falu felé eső részen nincs sík terület, csak az irtványföldeket művelik. Oly hosszú időn át volt ugyanis elhagyatott pusztaság, hogy benőtte a bozót és az erdő. Mikor a telepesek birtokba vették ezt a területet, ki kellett irtaniok, különben meg sem élhettek volna. Magyar 34