Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

V. FEJEZET. Ennek o járásnak a felvajról. 1. Marót Szentgyörgymezőtől és Esztergomtól is egy mérföldnyire keletre van, mindkettőtől a közbeeső hegyek választják el. Hasonló határvonalon érintkezik az esztergommegyei Kesztölc és a pilismegyei Szent-László területével. Ez az utóbbi község délre van, Kesztölc pedig egy mérföldnyire nyugatra az előbbi két falutól. A legközelebb van hozzájuk Dömös, amely a téli kelet irányban e"- negyed mérföldnyire fekszik a Duna partján. A Marót és Esztergom között emelkedő hegyek: előbb a Csókáskő, azután a Fejérlcő. Kesztölc felett pedig az Üllőkő. A hegyek és a Duna között kevés sík terület van, amely néhol kövér, néhol pedig terméketlen és homokos. A falu a hegyek lábánál települt. Magyarok és tótok vegyesen lakják és keverten vannak mind a három vallás hívei is, de mindnyájuknak a dömösi plébános az elöljárója. Ez a falu a legrégibbek egyike, amely a törökkor viszontagságai alatt is megtartotta a lakóit. Gyakran befogadta a hozzámenekülőket, a lotaringiai hercegnek 30. errefelé űzött katonáit pedig élelemmel segítette. Földesura a pesti pálos kolostor. Vannak közöttük németek is. 2. Dömös lakói hasonlóak az előbbi faluéhoz, területe azonban kisebb. Nincs más szántóföldje, mint az, amit a hegyek lábánál irtottak ki nagyobb munkával, mint eredménnyel. Egészen csekély az, amit 28